Két nagy naptári ünnepünk is közeleg. A karácsony és az újév. Vannak olyan képeslapok, üdvözletek, amelyeken kis kezdőbetűvel írva szerepelnek olyan ünnepeink, nevezetes napjaink, mint karácsony, újév, húsvét, pünkösd, szilveszter stb. És ez így is helyes. Az előbbiek esetében a nagy kezdőbetű csak mondat elején indokolt.
Sajnos, az ünneprontó helytelen írásmód még az ünnepre elküldendő, az üzletekben kapható lapok némelyikéről sem hiányzik. Olyan durva hibák is föllelhetők, mint amilyen az ünnep n-jének meg a kellemes l-jének, az esztendő ő-jének, a kíván i-jének röviden írása, valamint az ünnep ü-jének hosszú ű-vel jelölése. Nem is beszélve az újév szavunk írásmódjában tapasztalható következetlenségről, tájékozatlanságról. Az újév, ha egybeírjuk, az év első napját jelenti, egyetlen ünnepnapra vonatkozik. Különírva pedig az egész 365–366 napos esztendőre.
Ünnepek előtti jó szokásunk, hogy fokozottabb tisztaságra, rendre, otthonosságra törekszünk. Jobban odafigyelünk a szépre. Ez anyanyelv-használatunk háza táján is kívánatos. Ne fordulhassanak elő a következő nyelvi szörnyszülötthöz hasonlók: „Engedje meg, hogy felköszöntsem 40 éves születésnapján”. A Halló, itt Magyarország! című, külföldieknek készült magyar nyelvkönyv 78. oldaláról idéztem. Ugyebár nem a születésnap 40 éves, hanem az ünnepelt. Helyesen „negyvenedik születésnapjánt”-t kellett volna írni. Tehát az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak sem (első tudós társaságunk, akadémiánk előzménye!) 225 éves évfordulója van az idén (1793. december 3-án alakult meg) hanem a 225. évfordulója.
Zsigmond Győző
