Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Nyulász Péter: Kesztyűs kézzel
Hóembernek keze seprű,
nem kell neki bundakesztyű.
Ám az ujjam, mint a víz,
keményre fagy, mind a tíz.
Jégcsap nő a helyükre,
húzz kesztyűt a kezemre!
Weöres Sándor: Kis verseka szélről
Tekereg a szél,
Kanyarog a szél,
Didereg az eper-ág:
Mit üzen a tél?
Fuj a szél, fuj a szél,
De morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.
Széles világba
Fut a szél magába,
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába.
Szabó T. Anna: Rajzolgató
Belülről az ablakomra
négy üvegmatrica fér,
kívülről az ablakomra
virágot lehelt a dér.
Szép a színes, teremtett tér,
a sok rajzolt hópihe,
de szebb, dér, mit teremtettél
és lefestettél ide.
Képeslapot rajzolgatok,
tél-mintásat, színeset,
narancshéjat szagolgatok,
kóstolgatok ízeket.
Karácsonyos esti mesét
összebújva olvasunk –
nálunk minden este ünnep –
hurrá, ebben jók vagyunk!