Erről lehetett a legtöbbet látni-olvasni: Morar itt, Morar ott, Morar sehol... Ez utóbbi ügy azért borzolta némiképp az országvezetés és a politikum idegeit, mert — mindenféle nyugtatgatás ellenére! — tudomásul kellett-kell venni, hogy a brüsszeli urak csak haladékot adtak Romániának az igazságszolgáltatás rendbetételére, a magas szintű korrupció leküzdésére. Haladékot, de felmentést nem, s ha semmi nem történik e vonatkozásban, akkor Bulgária sorsára jutunk, büntetni fognak, ellenünk is alkalmazzák a szerződés védzáradékát!

Tehát valamit lépni kellett, s össze is trombitálták a parlament rendkívüli nyári ülésszakát (ülését inkább!), melynek két nagyágyú, Adrian Năstase és Miron Mitrea sorsáról kellett döntést hoznia. Parlamenti mentelmi joguk megtartásáról vagy felfüggesztéséről. Az egyik volt kormányfő, exminiszter a másik, s már évek óta ott lebeg a fejük felett az alaposan okadatolható gyanúsítás, miszerint visszaéltek hatalmi pozíciójukkal, korrupciós ügyekbe süllyedtek, magyarán: tolvajkodtak. Tragikomikus volt és maradt, ahogyan párttársaik és a parlamenti szereplők többsége évek óta mentegette, takargatta viselt dolgaikat, elgáncsolván az igazságszolgáltatás elé való citálásukat. Volt, amikor elhalasztották a döntést, volt, amikor az a szavazatszám nem jött össze, amivel védettségüket felfüggeszthették volna, volt, amikor a jogi és a mentelmi bizottság, volt, amikor a plénum tett keresztbe az eljárás ügymenetének, most meg a képviselőház többsége gáncsolta el annak lehetőségét, hogy az igazságszolgáltatás döntsön ügyükben.

Pedig miről is lenne szó: a parlament ,,ítélete" önmagában semmit nem jelent, s ha igaz, hogy ők ketten teljesen ártatlanok az ellenük lebegtetett vádakban, akkor nyugodtan és fölemelt fővel állhatnának az igazságszolgáltatás elébe tisztességük védelmében, ártatlanságukat bizonyítván. Ennyi.

Az ingyencirkusz tehát folytatódott. Pedig az ügy igazi szakítópróbának számított.