„Noha Péter Hajnal Margit már eltávozott közülünk, emlékét, alkotásait megőrizzük” – hangsúlyozta Hlavathy Károly. Utalt Pál Antal közös tárlatukat kísérő írására, amelyben kifejti, hogy napjainkban egyre nagyobb értéke van a szépnek, és kettejük fotói is teremtett világunk szépségeire irányítják a figyelmet. A mesék „hol volt, hol nem volt” világa ez, és ha türelmesen nézzük a képeket, átadva magunkat a csillogás varázsának, megérezzük, hogy ez az, amire szükségünk van: „a természet gyógyító és újrateremtő erejére”. A tárlatnyitó gondolatok után a Miklósi házaspár, Olga és Attila gitározott, illetve megzenésített verseket adtak elő.