Szinte nincs olyan illyefalvi ember, aki az elmúlt két hét alatt ne találkozott volna falujáró francia fiatallal, illetve ne tudna arról, hogy vendégek tartózkodnak a faluban. Látták őket kapálni, bálázni, üzletben vásárolni, kirándulásra indulni, onnan érkezni.
De nem csak a francia fiatalok jöttek-mentek, hanem az Å‘ket fogadó, velük jövÅ‘-menÅ‘ helybeli ifjúság is, akikkel úgy összebarátkoztak, hogy jövÅ‘re az illyefalviak utaznak a nyugat-franciaországi Chichébe. Oda, ahol a polgármester részmunkaidÅ‘s választott elöljáró, harminc civil szervezet működik, pedig csak ezerhétszáz lakos él a településen, és korábban hallottak az 1989 elÅ‘tti romániai falurombolásról, mint ahogy a jelenlegi illyefalvi fiatalok megszülettek. A kapcsolat is abból az idÅ‘bÅ‘l ered, de az elmúlt tizenöt évben csak egy-egy család levelezett, majd amikor a franciák jelezték, hogy Illyefalvára látogatnának, Madár Júlia francia szakos tanár, tanfelügyelÅ‘, Gáspár Etele helyi református lelkész és Bakó Zoltán vállalkozó beindÃtotta a vendégfogadás gépezetét. Egy hét családoknál, a második hét a vártemplom bástyáiban, de mindvégig együtt az IKE-s fiatalokkal, akik a szászföldi és székelyföldi kirándulásokra is elkÃsérték újdonsült ismerÅ‘seiket. Közülük többen a hatvanas években láttak utoljára szekeret az utcán, kézzel végzett mezÅ‘gazdasági munkát, tyúkokat az udvaron, s ezért úgy megszerették ezt a közösséget, hogy a métaütÅ‘jüket (szabadtéri játék kelléke) minden illyefalvival alá akarják Ãratni. Tegnap, a búcsúzás napján néptáncainkkal ismerkedtek (felvételünk), módfelett rácsodálkozva arra, hogy léteznek még ilyenek, hisz az Å‘ hagyományos táncaik inkább hasonlÃtanak a társasági tánchoz, zenéjük pedig a sanzonhoz. Talán még testvértelepülési kapcsolat is lesz ebbÅ‘l — mondják a szervezÅ‘k, és nem alaptalanul, hisz a vállalkozók mellett a helyi önkormányzat is támogatta a vendégfogadást.
