Egy Nyugaton randalírozó bukaresti bűnözőt, nómenklaturista csemetéjével együtt, még mielőtt a román tévénézőket gyönyörködtette volna az átmenet korszakában, a német rendőrség tetten érte és átadta a bíróságnak. „Bízd csak rám”, mondta megnyugtatásul a cinkosának. „Kifogok én rajtuk.”
A bírók előtt aztán nekiállt kiabálni és dühöngeni. „Szóval azért tartóztatnak le, mert sötétebb bőrűnek látnak, hogy velem is úgy bánjanak, ahogy a cigányokkal tették a második világháborúban”, kezdett el teljes erejével üvöltözni a hatóság képviselőivel. Akik persze rettentően megijedtek, hogy rasszistáknak tarthatják őket. Így aztán hirtelen elfelejtették a rácsokat és a bírságokat, s megelégedtek a tolvajok megfeddésével, szépen megkérve őket, hogy a jövőben hagyjanak fel a lopással.
Nem tudom, létezik-e a világon olyan ország és léteznek-e olyan hatóságok, amelyek jobban óvakodnának attól, hogy történelmi revizionizmust vessenek a szemükre, mint a németek. Ők – hivatalosan – testületileg és példásan vállalták a felelősséget a náci bűnökért, nemcsak szóban, hanem tettekben is kifejezve sajnálatukat. A német még a joghurtot is megfújja, ha a rasszizmusról vagy a holokausztról esik szó. Egy német polgármesternek meg sem fordulna a fejében, hogy egy volt háborús bűnösről vagy a náci kabinet bármelyik tagjáról nevezze el városa valamelyik utcáját. A rasszista és antiszemita vádakkal bemocskolódottak lecserélése pedig – általában – gyorsan megtörténik.
Márpedig milyen könnyen vissza lehet élni egy ilyen „bűntudat-civilizációval”, hogy Karl Jaspers kifejezését használjam.
A német nyelvben az Anschluss szónak 25 különféle jelentése van. Nem kizárólag Ausztria hitlerista annektálását jelenti, ahogy azt az Antena 3 is, a külügyminisztérium is és Románia berlini nagykövete, Emil Hurezeanu is helytelenül kijelentette a német DPA hírügynökséggel szembeni dühös és – részben – manipulatív vádiratában. Amely, a bukaresti nagykövetséghez hasonlóan, rettentően megijedve a vádak élességétől, sietett lecserélni az inkriminált „Erdély Anschluss”-a kifejezést, amellyel a románok 1918. december 1-jei, egyetlen államba való egyesülését írták le.
Legyen világos: valóban érzékeny ügyről van szó. És jó elismételni, hogy a Román Királyság Erdéllyel és Bánsággal történő, az erdélyi román többség és egyes kisebbségek, többek között a németek által is támogatott egyesülése legitim aktus volt. Híranyagában a DPA nem vitatta ezt a legitimitást. Hibázott vajon, amikor az Anschluss szót használta az 1918. december 1-jei lépéssel kapcsolatosan?
Talán más kifejezéseket is használhatott volna ugyanabból a szócsaládból. Talán hasznos lett volna elkerülni egy negatív társításokat szülő, többértelmű kifejezést. De úgy tűnik, hogy miközben Európa keleti részén vidám politikai, történelmi és nyelvészeti tudatlanság uralkodik, a nyugati újságíróktól mindentudást követelnek.
Márpedig honnan kellene a német szerkesztőknek tudniuk, hogy nyelvészeti szempontból még a joghurtot is meg kellene fújniuk egy olyan kelet-európai ügyben, amely nekik már rég elrendezettnek tűnt? Honnan tudhatnák, hogy Románia EU- és NATO-csatlakozása ellenére a demokrácia a Kárpátok és a Duna között óriási lépésekkel kerüli a régi történelmi vitákat egy időre elfedő enyhülést?
Honnan kellene tudniuk, hogy rajtuk csattan majd az a nacionalista hisztériás légkör, amelyet a Dragnea-rezsim tart fenn az országban más, előző rezsimek és diktatúrák farvizén haladva, a királyitól kezdve az antonescui-legionáriuson át egészen Ceauşescu nemzeti-kommunista rendszeréig?
Tény, hogy az Anschluss kifejezés 25 jelentése és szinonimája között az „egyesülés” és az „odacsatolás” is szerepel. Ez utóbbi egyben az a hivatalos kifejezés is a román nyelvben, amelyet Erdélynek a román állam illetékességi körébe kerülésére használtak Az Erdély Román Királysághoz csatolásáról szóló 1918/3631-es számú törvényerejű rendelet című királyi dokumentumban.
Tehát az ismeretek hiányáról árulkodó tájékozatlanság, a román külügy esetében pedig a német nyelvet tudatosan figyelmen kívül hagyó gonoszság egyoldalú módon fordítani le a szót és – az azt használók megvádolása érdekében – Ausztria hitleristák általi annektálására szűkíteni a jelentését.
Szomorú, hogy Románia berlini nagykövete is teljes fegyverzetben csatlakozott ehhez a bukaresti sértegetésekhez irányuló kampányhoz. Vajon Emil Hurezeanu is térdet hajtott a bukaresti potentátok ultranacionalista agendája előtt?
De a külügy és a berlini nagykövet eltúlzott felháborodása azt a gyanút táplálja, hogy Bukarestben megpróbálták alaposan kihasználni – látványos sikerrel – a közismert német érzékenységeket és sebezhetőségeket. És ugyanakkor elvonni – egy diverzióval – a románok figyelmét a dragnióta kleptokrácia ténylegesen felháborító aljasságairól.
Abszurd dolog lenne makulátlanokat keresni a szekus-posztkommunista oligarchiában, az antenás propagandisták és a Dragnea-rezsim analfabéta hatóságai között. Egyes román diplomatákat azonban – köztük Hurezeanut is –, úgy tűnt, más tésztából gyúrtak, mint a ceauşiszta nemzeti-kommunizmust újrahasznosító pészédés oligarchiát. Differenciált módon, tapintattal, hozzáértéssel és tisztességességgel kezelték a történelmet és a román nyelvet is. Tehát képesek lettek volna megfelelőbb módon lefordítani olyan szavakat, mint az Anschluss. Elvárható lett volna tőlük, hogy tudják: az „annektálás” meghatározása lehet ugyan pejoratív, de nem feltétlenül és nem minden esetben.
Ám úgy tűnik, hogy hasznosságukat igyekeztek bizonyítani egy olyan rezsim számára, amelynek eredmények hiányában az az érdeke, hogy a lépten-nyomon kimutatott nacionalizmussal kompenzálja aljasságát. Hurezeanu átalakult. Ezáltal az Antena 3 hőse lett. És, jaj, Codrin Ştefănescué (az SZDP főtitkárhelyettese – E-RS) is.
A Bukarestből irányított felháborodási kampányra reagálva a DPA-s és ZDF-es németek, történelmileg bűnösnek érezve magukat, siettek kimutatni, hogy készek változtatni. Teljesítették tehát a bukaresti német nagykövetség követeléseit és engedtek, a csatlakozást jelentő Beitrittre és a hovatartozást jelentő Zugehörigkeitre cserélve az Aschluss szót, bár a 1918. év történelmi kontextusában mindkét kifejezés használata kétséges.
Szomorú nap ez a sajtószabadság és egyértelműen nagy siker a dragnióta rezsim számára. Az viszont továbbra sem világos, hogy ez a diplomáciai-nyelvészeti győzelem milyen mértékben növeli majd Romániában a megépített autópálya-kilométerek, az iskolák és kórházak számát, vagy hogyan állítja majd vissza az igazságszolgáltatás függetlenségét és a lerombolt román jogállamot.
(Deutsche Welle / eurocom.wordpress.com)
