Az apropó nemcsak a címerművész születésének 140. évfordulója volt, hanem a gyulafehérvári nyilatkozat kinyilvánításának 100. évfordulója is. Az esemény így illeszkedett azon rendezvények, kiadványok sorába, amelyek azt a célt szolgálják, hogy megmutassuk, a magyarok miként járultak hozzá Erdély építéséhez és Románia fejlesztéséhez – amint arra utalt Tamás Sándor, a házigazda Kovászna Megye Tanácsának elnöke is. S bár a címerek nyelve nemzetközi, közvetett módon talán a magyar–román párbeszéd elmélyítéséhez is hozzájárulhat az a tény, hogy magyarországi, erdélyi és román előadók közösen értekeznek a szimbólumokról – vélekedett Szekeres Attila István, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke, lapunk munkatársa.

Fontos hozadéka az eseménynek az is, hogy résztvevői kézhez vehették Szekeres Attila István Románia címere és Keöpeczi Sebestyén József című kétnyelvű – magyar és román –, színes illusztrációkban bővelkedő vadonatúj kiadványát, amelyet a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Háromszék Vármegye Kiadója jelentetett meg az alkalomra.

A tegnapi eseményt Szekeres Attila István nyitotta meg, utalva a már említett kettős évfordulóra. Tamás Sándor arra világított rá, hogy ami száz évvel ezelőtt természetes volt – egy magyarra bízták Románia címerének megalkotását –, és ami a világ más részein ma is természetes – Finnországban például a védelmi minisztériumot egy svéd nemzetiségű vezeti –, az egyre erősödő retrográd nacionalizmus miatt ma már aligha lenne lehetséges Romániában. A mögöttünk hagyott évszázad keserű bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy bármilyen csábító szavakba burkolták száz évvel ezelőtt a gyulafehérvári ígéreteket, az elmúlt évtizedek sem a románok, sem a magyarok számára nem hozták el a szabadságot és a jólétet – mutatott rá, és szerinte a mai Románia azért van bajban, mert a bukaresti politikusok kudarcot vallottak.

Köszöntötte a konferencia résztvevőit Alexandru Andriesei, a sepsiszentgyörgyi Identitás és Párbeszéd Egyesület elnöke is, ismertetve, hogy az általa vezetett, az etnikumok közötti párbeszéd előmozdítását zászlajára tűző szervezet az év során többek között magyar, román, cigány fiatalok részvételével zajló tábort szervezett, a Háromszéki ifjúsági Tanáccsal közösen pedig kiadtak egy kétnyelvű kiadványt A százéves Románia híres magyarjai címmel azzal a céllal, hogy a románok megismerjék azokat a magyar személyiségeket, akikre büszke lehet Románia, a magyarok pedig ne érezzék kirekesztve magukat.

A köszöntőket követően a konferencia szakmai részében Szekeres Attila István ismertette Románia címerének kialakulását, fejlődését, rámutatva, hogy az ország első címereit is erdélyi magyar készítette, Szathmári Pap Károly udvari festő, fényképész. Vázolta Keöpeczi Sebestyén József életútját, kitérve annak körülményeire, hogyan született meg a Magyar Királyság 1915-ös középcímere, majd Románia 1921-es címere, melyeket ő alkotott. A jászvásári Sorin Iftimi muzeológus, heraldikus Moldva címerének évszázadokon át tartó állandóságáról értekezett, rámutatva többek között miként emelték át annak elemeit, például Bukovina vagy Moldova Köztársaság címerébe.

Szekeres Attila István második előadásában Erdély címerének útját mutatta be mindaddig, amíg Románia címerének részévé vált: a sas az erdélyi vármegyéket, a nap és hold a székely, a hét bástya a szász rendi nemzetet jelképezi az erdélyi országgyűlés 1659-es határozata értelmében. A debreceni Szálkai Tamás, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár munkatársa párhuzamot vont az erdélyi színek, a román zászló színei és Budapest zászlajának színei között. A konferencián ismertették a temesvári Basarabă Drăgan-George, a Bánsági Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnökének kutatását, aki a Bánság címerének útját térképezte fel, és Ittu Constantin, a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottság tagjának értekezését, aki szerint nem kell idegenkedni Erdély címerétől, mert az a nagy egyesülés óta Románia címerének részét képezi.