Az év kiemelkedő művészeti eseményeit, momentumait sorolta fel köszöntőjében Sztakics Éva, a megyeszékhely alpolgármestere, megjegyezve, ezek is azt mutatják, mennyire sokrétű kulturális élet jellemzi Sepsiszentgyörgyöt. Az év folyamán az EMŰK tizennégy tárlatnak adott otthont és tucatnyi albumot jelentett meg, emellett bemutatkoztak Kolozsváron, Temesváron és Kecskeméten is. Hozzátette, az EMŰK felbecsülhetetlen értékű erdélyi képzőművészeti anyagot próbál összegyűjteni, de most a szűkös tér miatt gyűjteményük csupán harmadát állították ki, s bíznak benne, hogy a magyar kormány támogatásával megépülhet az EMŰK új székháza.

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója megjegyezte, az EMŰK történetének hét bő esztendejéről beszélhetünk, s felidézte azokat az erdélyi képzőművészekkel folytatott egykori beszélgetéseket, amelyek egy ilyen intézmény szükségességéről szóltak, még azt is fontolgatták, hogy azt a Képtár tetőterében lehetne megteremteni. Végül Sepsiszentgyörgyön sikerült létrehozni, mert erre itt volt politikai akarat, hangsúlyozta, s ebben az erdélyi művészek mind partnerek voltak, e gondolat egyik zászlóvivője Jakobovits Miklós volt. Vargha Mihály azt is megemlítette, hogy az EMŰK első kiállítását hét évvel ezelőtt, a Székely Nemzeti Múzeum Lovagtermében tartották, ez volt e muzeális intézmény szimbolikus alapkőletétele.

A mostani tárlat kapcsán közölte, erdélyi képzőművészek adományai láthatók a falakon – a földszinten 1990 előtti, míg az emeleten ’90 utáni kortárs művek –, ezért adventben ez a „szív kiállítása”. Ugyanakkor szólt arról a „hihetetlen energiáról”, amelyet Vécsi Nagy Zoltán vezetésével az EMŰK kis csapata létrehoz. Végül a Vox Humana Kamarakórus négy művet adott elő, Szilágyi Zsolt Herbert karvezető külön felhívta a figyelmet Kosztándi Jenő kiállított, Vox Humana című festményére.