A Háromszék nem alkuszik programsorozat részeként havonta előadásokra is sor kerül, melyek révén az érdeklődők az 1848–49-es háromszéki eseményekkel ismerkedhetnek meg.
Az előadások sorát Demeter Lajos sepsiszentgyörgyi helytörténész, a kor kutatója és kiváló ismerője nyitotta meg csütörtök délután a Székely Nemzeti Múzeum 48-as termében.
A helyszínt nem ok nélkül választották a szervezők, hiszen a sorozatindító előadás címe Forrongó Háromszék – a forradalomtól a fegyveres ellenállásig volt, és Demeter Lajos arról a kevésbé ismert időszakról, annak háromszéki történéseiről beszélt, amely a budapesti forradalomtól a Lészen ágyú kijelentéséig, azaz Háromszék önvédelmének kimondásáig tartott. Ez a bő fél év nem volt csendes, ugyanis minden társadalmi réteg másként értelmezte – és próbálta a javára fordítani – a szabadság, egyenlőség, testvériség forradalmi jelszavakat: a nemesség attól tartott, nehogy robbanjon a rendi társadalomban az évszázados elnyomás, a jobbágyság, zsellérség saját felszabadítását remélte, a székely határőrség a rákényszerített elnyomó, elszegényítő rendszer megszűntét kívánta, sőt, a kezdeti euforikus hangulatban olyanok is akadtak, akik az évszázadok óta elveszített székely jogok visszaállítását akarták elérni. Ilyen körülmények között kezdődött a helyi szervezkedés.
Az alsócsernátoni gyűlésen – még az országgyűlés határozata előtt – kimondták a jobbágyok felszabadítását, az egyenlőséget a közteherviselésben, az általános polgári jogok mellett a vallás szabadságát. Kisebb-nagyobb zúgolódások, úrbérmegtagadás, a katonaság lázítása jellemezte a következő időszakot. Kenyértörésre végül amiatt került sor, hogy négy század székely határőrséget kivezényeltek Háromszékről, és a korszerűbb fegyverzetet is el akarták szállítani – ekkor a katonaság fellázadt, megtagadta a parancsot.
Közben a románság, mely első perctől ellenezte az uniót, leginkább a szászok felbujtására szervezkedni kezdett, ezért Háromszéken már 1848 július elején megszervezték a nemzetőrséget. Az év nyarán kolera is pusztított, és az égiek is elpártoltak a székelyektől: lúdtojás nagyságú jég tette tönkre a termést.
Az időközben lezajlott országgyűlésen nem oldódtak meg a háromszékiek – és általában a székelyek – kérelmei, ez vezetett aztán az agyagfalvi nemzetgyűlés összehívásához októberben. Innen már egy új időszak, a fegyveres harcok ideje következik. Múltával megszépül a történelem, de eleink is csak gyarló emberek voltak. 1848 nyara, őszének eleje nem volt éppen dicső korszaka Háromszék múltjának – összegzett az előadó.
