A paradicsom, paprika, burgonya, dohány a legközelebbi rokona. Ez a fényes, lilásfekete héjú, körte alakú gyümölcs származási helye Kelet-India. A mediterrán konyha nélkülözhetetlen alapanyaga, szerepe a paprikáéval és a paradicsoméval vetekszik.

Legízletesebb a padlizsán, ha fiatal, 5―8 cm átmérőjű, kemény, csillogó, sima héjú, élénkzöld kocsányú és csészelevelű. Amikor a héja fénytelen, és nem érte el a teljes színét, még éretlen, kellemetlen fanyar ízű. Ellenben ha puha, fonnyadt, akkor túlérett, vagy régen leszedték, erre mutat a kocsány és a csészelevelek hervadtsága is. Az ilyen padlizsán magja barnás, húsa rágós, kesernyés. A friss padlizsán hosszú ideig nem tárolható, szedés után öt-hat napon belül el kell fogyasztani.

A padlizsán energiaértéke alacsony, magas víztartalmú, egy kevés fehérjét, szénhidrátot, a zöldségekre jellemző vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, de semmit sem kiemelkedő mennyiségben, talán a C-vitamin-tartalma említésre méltó, 30 mg. Viszont rendelkezik néhány különleges tulajdonsággal, hogy rengeteg olajat képes felvenni, és igen sokféle nyersanyaggal társítható, éppen ezért laktató, jelentős energiát adó ételek készíthetők belőle. De zsírszegényen elkészítve is nagyon kellemes ízű, és közkedvelt ételek sora készülhet padlizsánból. Önmagában vagy más nyersanyagokkal — pl. vöröshagymával, gombával, zöldpaprikával, paradicsommal — együtt párolva, grillezve, roston vagy teflonserpenyőben hirtelen átsütve fogyókúrában és más zsírszegény étrendben is nyugodtan fogyasztható, igen kellemes ízű önálló köret, vagy kiegészítője lehet egyes ételeknek. Jellemző fűszere a bors, a csombor, a bazsalikom, és ha paradicsommal kombináljuk, az oregánó. A friss fűszernövények közül a vöröshagyma, a fokhagyma és a zöldpetrezselyem illik hozzá.