A gombaleves, valószínűsíthetően szláv hatásra, elsősorban a karácsony, a szenteste és olykor a böjt velejárója. A beregi Jánosiban Punykó Mária néprajzos közlése szerint minden szenteste gombaleves s füstölt kolbász volt.

Újabb adataink is vannak arra, hogy a kárpátaljai magyarok szentestén gombás káposztalevest szoktak enni. A savanyúkáposztát odatesszük főni, bele főleg tölgyfagombát (ízletes vargánya, Boletus edulis) és füstölt húst vagy kolbászt, egy babérlevélt. Külön megfőzzük az árpakását, a gerslit, evőkanálnyit, bele az előbbieket, mikor felrottyan. A kását leszűrve használjuk. Külön készül a rántás: csipet paprikát, zsírt, kanálnyi lisztet s hideg vizet összefőzünk, pici paradicsomot, kis borsot teszünk a levesbe. Mikor a hús, gomba megfőtt, az egészet összetöltjük, összefőzzük. (Kárpátalja, Nagydobrony)

Hasonlóképp készítenek karácsonyi levest Felföldön is, a tokaji borvidék szomszédságában: A megfelelően előkészített (megtisztított, apróra szeletelt) gombán kívül – ajánlottak: szárított vargánya (tinóru), illetve fagygomba (kései laskagomba, Pleurotus ostreatus), potypinka (gyűrűs tuskógomba, Armillaria mellea) – borsot, sót teszünk a fövő vízbe. Jó, ha kolbászt is (füstöltet) karikára vágva. Meg szoktuk abálni a szárított vargányát úgy, hogy vízzel felöntjük a felaprózva olajban kissé megsütött gombát. Egy óra körülig tart a főzés. A rizset csak akkor tesszük bele, mikor a gomba majdnem megfőtt, 4 literes fazékba félmaréknyit. Hordós káposzta levéből felfőzünk, s veszünk belőle egy keveset a gombalevesbe – van, aki káposztát is. (Mogyoróska, Zemplén, 1999 októberében)

A Nyitra környéki falvakban a bablevesbe száraz szilvát és gombát is tettek karácsonykor.

Nehogy azt higgyük, hogy csak leveshez szoktak gombát használni karácsonykor, íme egy zalai (Dunántúl) adat: Karácsonyra szoktam rántott vargányát készíteni, s mások is a faluban. (Muravidék, Dobri)

Zsigmond Győző