A délelőtti úrvacsorás istentiszteleten mindenki meghívást kapott a délutáni speciális istentiszteletre is, amely egyben a Rád is szükség van! programsorozat idei befejező, kiértékelő eseménye volt. 16 órára megérkeztek a sepsiszentgyörgyi Írisz Ház lakói, a mi csapatunk tagjai – hősök, kísérőik, segítőik – a művelődési otthonba. Jöttek még Kovásznáról, Kézdivásárhelyről és Csernátonból is, az örömteli, népes társaság színültig megtöltötte az imatermet.

A házigazda Bardócz Csaba tiszteletes köszöntötte az egybegyűlteket, és megkezdődött a magával ragadó, hangulatos, vidám, játékos, néhol elgondolkodtató interaktív istentisztelet, előadás, foglalkozás. Makkai Péter árkosi tiszteletes bevezető imája az angyali üzenettel olyan légkört teremt, hogy szinte érezzük, itt van Isten köztünk, és magától jön az ének. Az Írisz Ház zenészeivel együtt énekelünk, szívből, szeretettel, hangosan. Szép, színes, minden mozzanatot kifejező kép kísér a kivetítőn. Ezután csendes, meleg hang szólal meg: Farkas Éva megköszöni az alkalmat, a fogadtatást, az együttlétet, imát mond mindenkiért, és hálát ad mindenért, majd igét olvas a Zsoltárok könyvéből.

Olcsvári Tünde pszichológus játszani szólít: Találd ki! Isten ajándéka neked – ez a játék neve. Jönnek a bátor jelentkezők kísérőikkel: Hajnalka, Attila és Csilla „Isten mérhetetlen zsákjából” ajándékot vesz ki. Szemük be van kötve, nem látnak, de hisznek és elfogadják Isten ajándékát, s meglátják a színes festék, a nagy piros szív és a gyertya megtapasztalható képében Isten sokszínűségét, kegyelmét és mindent beragyogó fényét. Erről szól a következő közös ének is.

Ezt követően Jézus Jerikóban jár tanítványaival, és látjuk a vak Bartimeust, aki kiabálni kezd. Jézus maga elé hívja, és Bartimeus látni kezd. Ilyen a csoda. Várjuk, de ne ölbe tett kézzel! Menjünk ki a világunkba, gondolkodjunk el, várakozzunk jól. Isten elindította bennünk is a szeretet vonatát, biztosít számunkra helyet, beülhetünk. Életünk egy nagy utazás, ünnepnapi megállókkal. Tudjunk időben megállni, időt szánni egymásra, ne járjunk úgy, ahogy Zorán énekli az Üres bölcsőt ringat a hold fénye című dalban. Az apa arról énekel, hogy a nagy hajszában nem fordított elég időt gyermekére, felnőtt a fia, s most ő az, aki a teendői után fut, s nincs ideje az apjára. Meg kell húzni a vészféket!

Imádkozunk, majd csendesen, elmélyülten, egymás kezét megfogva mondjuk el a miatyánkot. Megízleltük a csodát, elénekeltük a Csendes éjt. Készítjük szívünk jászolbölcsőjét a Fény befogadására. Megvolt az előkészítés. Kivetítőn megjelenik a fehér galamb képe, fogadjuk az áldást.

Számomra az volt még a csoda, hogy ez a sokszínű társaság mindvégig milyen vidám, de ugyanakkor csendesen fegyelmezett volt.

A nagyteremből finom töltött káposzta és kürtőskalács illata terjengett. Adventi vásárral összekötött szeretetvendégség következett, és sok-sok beszélgetés, ajándékozás. Sok fotó készült, nagy csoportkép, kiértékelő, sok taps, köszönet. Szép élmény volt!

Nagyoláh Ilona
nyugdíjas tanítónő