Karácsony közeledtével csak kapkodjuk a fejünket, csak úgy záporoznak ránk a különböző, vásárlásra buzdító ajánlatok. Mindenki mindent el szeretne nekünk adni. Mintha csak erről szólna a karácsony.
Akár kölcsönt is felveszünk, nehogy a mi fánk alatt túl kevés legyen az ajándék. Bolyongunk a megrakott polcok között és pipálgatjuk a névsorunkat. Vagy csak reménykedünk, hogy valami érdekeset fogunk találni, és akkor a pénz sem fog számítani, zsebemben a bankkártyám a most kapott fizetésemmel, nyugdíjammal.
A boltok is felkészültek, a reklámok is azt sulykolják: vásárolj, vásárolj; a közgazdászok: fogyasszál, fogyasszál, hogy fejlődjön a gazdaság. Mi meg vásárolunk, mert az áru a szemünk előtt van, mert olcsó, mert ha kettőt veszel, a második már fél áron van, mert egyet veszel, de kettőt kapsz, mert az ára nem 100 lej, csak 99 lej (és 99 bani).
Nem számít, hogy otthon már fölös számban vannak csavarhúzóim, de ez a készlet olyan jól néz ki, együtt van benne minden, és nagyon jó az ára is. Hazaviszem, kipróbálom, és hogy legalább valami haszna legyen, a dobozba megpróbálom berendezni a régi csavarhúzóimat. Vagy az egyik polcon meglátok egy pontosan olyan ruhát, amelyet az előző napokban a tévében reklámoztak, még a méret is talál. Gyorsan megveszem, nehogy valaki elhappolja előlem. Hazaviszem, felpróbálom. A ruha pontosan olyan, mint amelyet a reklámban láttam, de a baba nem. Beteszem a szekrénybe a többi mellé.
Azért van megoldás. Saját tapasztalatom alapján bizton állíthatom, hogy a vásárlás előtt feltett Kell ez nekem? Kell ez nekünk? kérdésekkel nagyon sok pénzt meg lehet spórolni, nagyon sok értéktelen holmi vásárlását meg lehet akadályozni. Ha már feltettük a kérdést, a felelet alatt elgondolkozhatunk, időt nyerünk, és nagy a valószínűsége, hogy rájövünk: két darabot vennék, habár csak egyet fogok használni – de azt másfélszeres árért –, úgysem tudnék mit kezdeni a dupla mennyiséggel, az 1 bani különbözetet meg úgysem tudnák visszaadni.
Érdemes azon is elgondolkozni, hogy nem ér-e többet egy, a családban együtt elkészített karácsonyfadísz, mint az üzletben megvásárolt világító füzér. Lehet, hogy több időbe és több munkába kerül, de azt értelmesen, a családunkkal együtt töltjük el, közben még beszélgetünk is. Mert a munkahely, a pénz is csak egy eszköz a család értelmes létének, fejlődésének fenntartásához.
Hiába küld a külföldön dolgozó vagy a munkahelyén túlórázó személy az otthon hagyott gyerekének, férjének, feleségének pénzt, drága ajándékokat, ha éppen Ő az, aki hiányzik, akire mindenkinek szüksége lenne.
Érdemes tehát a kérdéseket feltenni és legalább most együtt lenni, együtt dolgozni a családért, még akkor is, ha az elkészített tárgy nem éppen úgy néz ki, mint amit megvásárolnánk. Abban benne van az együtt végzett munka öröme is, amit sem a munkahelyünkön nem kapunk meg, sem pénzért meg nem vehetünk, de valahogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
Szakács Béla, Sepsiszentgyörgy
