A forradalom után, legutóbb 2002-ben kegyelmeztek meg a bűnözőknek, de a korábbi amnesztiák mind-mind igazságtalanok voltak, mert a visszaesőket és a korrupció miatt elítélteket nem engedték szabadon. Dragnea úr megmondta, nem tudja, mikor, nem tudja, miként, de kötelességük helyrehozni az igazságtalanságokat. És egyszer s mindenkorra értse meg mindenki, hogy a közmegkegyelmezés nem őérte történne. Bár szó köztünk maradjon, egy három év hat hónapos börtönbüntetéstől  ő is megszabadulna, de ugyebár erről ő nem tehet, ha  bejelentik az amnesztiát elrendelő sürgősségi kormányrendeletet.

Most végre olyan elképzelés született, hogy a hivatali visszaélés és a korrupció miatt elítéltek is megszabadulnának, de ez sajnos a társadalom nagymértékű ellenkezésével találkozik.

Tudjuk, enyhítő körülménynek számít, ha valaki hirtelen felindulásból követ el valamit, vagy ha pillanatnyi elmezavarban szenved a bűncselekményt végrehajtó. Egy zsebtolvaj, mihelyt meglát egy csábító, nyitott táskát, hirtelen felindul, és ráteszi a kezét. Aztán hányan látják, hogy ott a sok közpénz, ami szintén csábítóan hat azokra, akik ahhoz közelebb vannak, és azt magukévá tudják tenni. Ott a sok közbeszerzés, ahol az állam pénzéhez meglehetősen könnyen hozzá lehet férni. Hogy megkönnyítsék egy licit zökkenőmentes, gördülékeny lebonyolítását, valamicske kenőanyag szükségeltetik, alkalmasint pénz, melynek megszerzéséért az érdekelt esetleg kénytelen némi hatalommal való visszaélést, okirat-hamisítást, megvesztegetést bevetni. Ezek a bűncselekmények eddig nem estek amnesztia alá, hát már éppen ideje volt, hogy az ilyesmi miatt elítéltek is kegyelemben részesüljenek, hisz ők is emberek. Mivel Romániában a börtönből szabadultak több mint hatvan százaléka visszaeső, ezért a nagy amnesztiák után a bűnüldöző szerveknek neki kell gyürkőzniük újra bekasztlizni a megkegyelmezetteket. Ebben nekik pontosan a frissen szabadultak segítenek, mert a börtönben általában szakmai kiképzésben részesülnek és a bűnözés újabb, nehezebben lefülelhető formáit tanulják meg, abban reménykedve, hogy nem kapják el őket. De aztán egy újabb tyúklopáson ismét elcsúsznak, és mehetnek vissza a sittre. Azért, hogy a korrupció miatt elítéltekkel és az amnesztiában részesültekkel ez ne fordulhasson elő, meg akarják reformálni a büntető törvénykönyvet úgy, hogy a hivatali visszaélés ne is számítson bűncselekménynek. Ezáltal lényegesen csökken annak veszélye, hogy ha még egyszer hozzápiszkálnak a közpénzekhez, akkor ismét börtönbe kerüljenek. Amúgy is igen rosszak nálunk a börtönviszonyok, és emiatt Románia nagyon sok elítéltnek kártérítést fizet. Elterveztük ugyan, hogy építünk egy luxusbörtönt a Bukarest melletti Pantelimonon, ahol minden fogoly saját cellával rendelkezne, fitneszezhetne és fizetés ellenében rendelhetne külön kosztot. Ide kerülhetnének a protekciós korruptak. Sajnos nálunk a beruházások nagyon lassan haladnak (esetleg ellopják az arra szánt pénzt), és valószínű, semmi nem lesz belőle, ezért döntött úgy a kormány, hogy megoldja a korrupció miatt fogva tartottak szabadon bocsátását. Ha nem jönne össze, akkor meg lehetne oldani, hogy töltsék jól megérdemelt börtönbüntetésüket, például a svédországi Sollentuna luxusbörtönében, ötcsillagos körülmények között, a román parlament pénzén. Svédországban amúgy is nagy a rabhiány, és több börtönt is a bezárás réme fenyeget. Ha ezt nem lehet kivitelezni, akkor újra elővehetik a régóta dédelgetett tervet, hogy az elítélt odahaza töltse börtönbüntetését, természetesen, ha otthonában erre megfelelőek a körülmények. Feltétel lenne például az edzőterem, a lakáshoz tartozó fürdőmedence, jakuzzi és borpince megléte, ahol bűnözőhöz méltó körülmények közt élhet a korrupció miatt elítélt.