Énnekem azt mondja a tapasztalat, a körülöttem való történések, hogy az RMDSZ teljesen magára öltötte azt a kabátot, melyet a román állampolitika szabott rá. Nem kell még a kis falumból sem kimennem, hogy ezt lássam. Politikai szálakon érkeznek a brassói, bukaresti vállalkozók, a telekspekulánsok segítői RMDSZ-színekben megválasztott renegát magyarok. Én 41 leszek két hét múltán, és fiatalos idealizmusom egyre inkább a kapaszkodók áldozata lett. Nem hiszek abban, hogy ha ez így folytatódik, marad még talpalatnyi föld őseink rögén, mely tulajdonunk legyen. És a föld után eltűnik az otthon érzése, a lélek következik ezután, és a nyelv, és leszünk szél által kergetett ördögszekér... ,,Miért nem vettétek meg előttük?" — kérdezte volt nemrég egy anyaországi politikus, akinek alig volt annyi ideje, hogy lefényképezzék velünk. Mondtam volna, de nem lehetett: Koldussá tették e népet, uram! Polgármesterek, képviselők és funkcionáriusok lettek az új földesurak. Nincs itt nemzetiség. Az összetartozás érzését a vagyoni állapot adja meg. A Regátból importált kasztrendszer, ahol a manelekirály és a volt teniszcsillag egy helyre tartozik, mert mindkettő a legdrágább verdával megy a fogadásokra. Lehet, tényleg megszűnik ez a kispolgári örökség, hogy magyarnak, olasznak vagy románnak tartja magát valaki, és porschés, bugattis vagy mercedeses identitások lesznek. Ebben a zavarosban a távoli jövőt kémlelni lehetetlen. De amit megtehetünk, azt meg kell tennünk. A politikai játszmában az RMDSZ nem szalonképes megnyilvánulásai által olyan lépéseket tett, amelyek a kevés bábuval játszó ellenzékének patthelyzetet teremtett. Ez a legtöbb, amit kihozhat ez a kevés, rövidnadrágos, de igazi értékrendet megcélzó politikus a szmokingos kollektívelnökökkel szemben. Azt mondom, ami nonszensz, és nem létezik. A patthelyzetet el kell fogadni. Új játszmára van szükség, minden szereplővel, amely az erdélyi magyarságot alkotja, ezért a táblát le kell söpörni, mert azokat a bábukat már egy ismeretlen kéz mozgatja, a Nagy Testvér, akit nem láthatunk, akinek a neve: globalizáció, állampolitikai szintre emelt nacionalizmus (lásd Băsescu közösségi jogokat érintő nyilatkozatát), szabadkőművesség. Az új játszma lehetőségét úgy lehet megteremteni, ha az MPP nem indul a választásokon (bár nem ezért küzdött éveken át), és nem übereli az RMDSZ politikai kampányát. Mert sajnos eddig azt tettük, az erkölcsi válságban levő, választóit elvesztő RMDSZ számára pihent lovat biztosítottunk a belső és külső fenyegetettség bizonyításával... Mert bizony, higgyétek el, rég kint lennének az érintetlenséget biztosító Dâmboviţa-parti palotából, ha nem tartottuk volna oda a képünket, hogy beledörgöljenek. Mi, a mazochisták még élveztük is egy darabig. De elég volt. Dörgöljenek be nekik a választók. Nekünk csak fel kell húznunk a vállunkat, és elmondani: sajnos, az RMDSZ mindent megtett, hogy ellehetetlenítse a pluralizmus létrejöttét a magyar társadalomban, ezért, hogy elkerüljük a sírásói szerepet, átengedjük a politikai szerepvállalást nekik, mi megelégszünk az önkormányzati és a parlamenten kívüli szerepvállalással. Ettől tova pedig új élet kezdődik az autonómia ügyében, a magyar egyetem ügyében, a közéletben. Mert nem kell kompromisszumokat kötni a deszka- vagy nikkelexport-engedélyért, üzleti és tisztségbeli előnyökért. Nem kell félni a jövőtől, mert vannak más útjai is a politizálásnak, van parlamenten kívüli élet is, bármennyire besulykolták az egyszerű ember fejébe. Hiszen Hantz Péternek, Tőkés Lászlónak, Izsák Balázsnak, Csapó Józsefnek épp azt vágták Brüsszelben a fejéhez, amikor egyetemért, egyházi javakért, közösségi jogokért közbenjárt: ,,de uraim, maguk abban az országban kormányon vannak hosszú ideje, önök egy országot vezetnek a demokratikusan megválasztott képviselőik által!" No, erre mi a megoldás? Vezesse az államot annak eddigi tulajdonosa, az alaptörvényben megnevezett román nép, minekünk meg adjanak teljes önkormányzati jogokat — autonómiát!

Benedek Barna