A jogtalanul elorzott ingatlanok visszaszolgáltatásának újabban megint teret szentelnek a médiában (nem hiába vizsgálódnak az EU megbízottai), tévéadásokban láthatjuk, hallhatjuk, hogy az eljárásokkal megbízott felettes szervek főnökei miként próbálnak kimaradni a jogos kritikából; s amit meg nem tudnak magukról lemosni, próbálják egymásra kenni. Hát igen, mert a korcs kommunista korban elrabolt ingatlanok ügye még távolról sem rendeződött a nagykorúságát ünneplő demokráciában.
A sokszor földönfutóvá tett családok — egykor megbecsült gazdaemberek, iparosok — reményt vesztve várják, hogy valamit visszakapjanak a kemény munkával, szorgalommal, sok lemondással szerzett javaikból, mert nagy részük még annyit sem kapott, hogy a hivatalokban lejárt cipőjét megtalpaltassa. Közben az állami vagyon (ami még fedezet lenne) úgy fogy, mint a nyári harmat, és kérdéses, hogy marad-e még annyi, hogy minden igénylő megkapja jussát. Már láthatjuk a pingvin módra kezüket széttáró vezetőinket, hogy hát én adnék, de nincs, amiből.
A nagy csinnadrattával beharangozott tulajdonalap — miután egypár bennfentest kiszolgáltak — befagyasztotta működését, ebben az évben (nyolc hónapja!) a százezres nagyságrendű várakozó közül még senki sem kapott — hiába próbálták rendezni ügyüket az idős, sokszor beteges emberek napokig sorban állva a Dâmboviţa-parti bürokráciában.
Az új városnegyedeknek kisajátított beltelkek, a lebontott házak, az államosított műhelyek, gyárak még mindig rendezetlen ügyként tornyosulnak, és úgy néz ki, a külföldi intelmek is hiábavalóak.
Érdemes megfigyelni, hogy pártállástól függetlenül egyik vezető sem kardoskodik ezen alkotmányos előírások betartásáért.
Mi lenne, ha egyszer az ő nem kevés vagyonuk (egyébként kemény munkával szerzett — állítólag éjjel is napszámba jártak családostól) ilyen sorsra jutna? Mert amíg a törvényt nem tartják be, minden lehetséges!
Mellékelten küldöm az Academia Caţavencu 27. számában (2008. július 9—15.) a tulajdonalap elnöknőjéről megjelent írást — jelenleg ő is a vagyonkivizsgálások listáján szerepel (nem volt elég a fizetése!). A listát egyes rendőrfőnökökkel, köztisztviselőkkel, honatyákkal lapjukban is közölték. Sajnos, a Madám akkor nem említtetett — kár.
Tölgyes Lajos, Sepsibükszád
Nyilvánosságra hozták a tulajdonalap elnöke, Daniela Lulache titkos fizetését. Kiderült, hogy madame Lulache 17 000 eurót keres havonta. Az adófizetők pénzéből. Miért? Mert bejár az irodába. Megálljunk, még rengeteg ember jár irodába. Hát igen, de Lulache asszonynak — ha esetleg elbocsátanák — kerek 120 000 euró fájdalomdíj jár. Nos, hogy eszébe ne jusson kirúgatni magát, és felmarkolja a hatalmas kárpótlási összeget, nagyon jól kell keresnie. Értik, ugye, miért oly hatalmas a fizetése a hölgynek? Tettek volna valamilyen ágrólszakadtat a tulajdonalap élére, hogy a fájdalomdíjra fenje a fogát?! Így kétszer kifizetjük azt az összeget, s kész, tisztességes köztisztviselőink vannak. Mert havi 17 000 euróért mi is tisztességesek lennénk! Igaz, a szegények és tisztességesek nem kapnak havi 17 000 eurót fejenként. (Academia Caţavencu)
