Lucy Strate, avagy a Kilencek Tanácsa címmel „egy kalandokkal teli ünnepi show-t” mutatnak be óév utolsó estéjén a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. Ugyancsak rendkívüli előadással várja a kézdivásárhelyi Városi Színház is a szórakozni vágyó közönséget az év utolsó napján: Parti Nagy Lajos Ibusár című huszerettjéhez fogható nagyszabású zenés-táncos produkció még csak egy alkalommal készült eddig a céhes városban.
Nők a békéért
Az Úrhatnám polgár (2015) és a Chioggiai csetepaté (2017) után harmadszor búcsúztatja Sardar Tagirovsky-produkcióval az óévet a Tamási Áron Színház. „Az idei ünnepi előadás eltér a megszokott bohó szilveszteri hangnemtől” – írják az alkotók az új produkcióról.
Az előadás Arisztophanész Lüszisztraté című komédiája mentén a mindenkori Háborúval való leszámolásra tesz kísérletet. A béke lehetőségét Beatles-betétdalok hirdetik az előadásban, amelyeket kilenc múzsa szólaltat meg a közönség előtt.
Az eredeti darab cselekménye a peloponnészoszi háború idején zajlik. Lüszisztraté, a hősnő az ösztönök ritkán használt, de hatásos fegyverével politizál a béke érdekében: az athéni és a spártai asszonyok addig nem engedik be férjüket ágyukba, ameddig azok békét nem kötnek egymással. Az Arisztophanész Lüszisztratéja alapján Bélai Marcel és Sardar Tagirovsky által írt előadás célja megegyezik a darab szereplőinek fő céljával: megállítani a háborút – ezúttal nem a peloponnészoszi nagy görög csatározást, hanem korunk harcait.
Mint lapunknak kifejtette, Sardar Tagirovsky rendezőt nem a teljes Arisztophanész-darab, csupán annak központi témája izgatta, erre próbálta felfűzni saját előadás-koncepcióját, amelynek értelmében ennek a történetnek nem egy, hanem kilenc női főszereplője van.
„Ez az előadás egy kalandos utazás, ahol a görög mitológia kilenc múzsájának szűrőjén keresztül jobban megismerik majd egymást a nők és a férfiak” – fogalmazott a rendező, hozzátéve: sokkal bátrabb, merészebb lesz ez a produkció, mint az általa eddig rendezett szilveszteri előadások. A múzsák adják a jólétet, a művészeteket az emberiségnek, ők képviselik azokat az energiákat, amelyek szembemennek a mindenkori háborúval – mondta Tagirovsky, aki az előadásban hallható Beatles-slágerekkel kapcsolatosan megjegyezte: „John Lennon a saját korában egyfajta Lüszisztraté volt, mert a zenén keresztül folyamatosan azon dolgozott, hogy megállítsa a háborút.”
A rendező arról is mesélt, hogy a munkafolyamat kezdetén több alkalommal is a szabadban tartották a próbákat, így próbálván kizökkenni a megszokott rendszerből, olyanfajta gondolati elmélyülésre törekedve, amely adott esetben sokkal fontosabb lehet, mint a szakmai ismeretek. Tagirovsky szerint a művészi munka elsősorban hitalapú, nem elég hozzá a szakmai felkészültség.
Két világ határán
A kézdivásárhelyi Városi Színház Parti Nagy Lajos Ibusár című zenés-táncos huszerettjét tűzte műsorra idén szilveszterkor Kolcsár József rendezésében. Az előadás szereplői és a Perkő Néptáncegyüttes férfi táncosai közös munkával igyekeznek életre kelteni a rendező elképzeléseit, a Furik Rita (jelmez) és Zemba Ákos (visual artist) által megálmodott látványvilág pedig érzékletesen idézi meg a Vigadó nagyszínpadán nemcsak az operett pompáját, hanem az ibusári vasútállomás sivárságát is.
Ibusár egy olyan kis falucska, ahol a madár sem jár, de azért vasúti megállóhellyel rendelkezik. Ide száműzte a sors Sárbogárdi Jolánt, egy jobb sorsra érdemes pályaudvari jegykiadó lányt, aki úgy próbálja elviselhetőbbé tenni az életét, hogy az operettek varázslatos világába menekül. Minél nehezebben kap elismerést írásaiért, annál elkeseredettebben küzd a névtelenségben való elmerülés ellen. Egy örökké álmodozó művészlélek ő, aki Csehov szereplőivel is rokonítható, mert folyamatosan elvágyódik a falujából, de nem tud kitörni onnan.
Fotó: Kolcsár József
Az előadásban nemcsak Jolán élete tárul elénk tragikomikus helyzeteivel, hanem megelevenedik az operettje is: hercegnő, huszárok, ármánykodás és a mindent legyőző szerelem. Vajon meddig képes egyensúlyozni Jolán e két világ elvékonyodó határán? – teszik fel a kérdést az előadás alkotói.
Kolcsár József rendező, a színház igazgatója lapunknak elmondta, elsősorban nem azért választotta ezt az előadást az idei szilveszterre, mert zenés, hanem azért, mert régóta foglalkoztatja a darab. „Miután az utóbbi években több sikeres szilveszteri komédiát is bemutattunk, úgy éreztük, eljött az idő egy nagy méretű zenés-táncos produkció színpadra állítására is Kézdivásárhelyen” – fogalmazott az igazgató, hozzátéve, hogy a színház első évadában bemutatott A padlás óta nem készült hasonló jellegű előadás a Városi Színházban.
Kolcsár szerint szórakoztató, de mély emberi érzések is megszólalnak benne, szép és megható egyben ez a történet, amelyben kicsit több szereplőt láthat majd a közönség, mint általában a kézdivásárhelyi produkciókban, és külön öröm számára, hogy a Perkő Néptáncegyüttes táncosai is megjelennek az előadásban. Hozzátette: nagyszerű volt a munkafolyamat, lelkesen és nagy egyetértésben dolgoztak nemcsak a színészek, táncosok, hanem az a rengeteg háttérmunkás is, akik nélkül a produkció nem tudott volna létrejönni, és reménykedik, hogy ez a sok jó energia az előadásban is érezhető lesz majd.
