Többször újraolvastam a december 28-ai Háromszékben Bukottak és bukdácsolók címmel megjelent írást. Mindig felháborít, amikor nem egyedi eseteket vizsgálnak, és a vizes lepedőt ráhúzzák egy nemzetiségre vagy egy társadalmi csoportra. Ebben a cikkben a teljes tanügyi társadalom pellengérre állítása történik.
Az alaphangot az oktatás utóbbi 29 évének legnagyobb bajkeverője újabb agymenésének üdvözlése adja meg! Vagyis egy többszörösen bukott miniszter kezdeményezi, hogy bukott tanári vizsgások ne taníthassanak. Ez még rendben is lenne (habár kérdés, hogy akkor kik fognak tanítani), de ebből kikerekíteni, hogy minden tanár bukott vagy bukdácsoló, az már durva. Mivel kívülről kerültem a tanügybe, tudok semlegesen, elfogultság nélkül tekinteni a különböző társadalmi problémákra. Újólag kijelentem, hogy a tanügyben sincs több bukott személy, mint a társadalom más területén.
Egyéb általánosító sértés mellett (50 percnyi szenvedés, készüljön a tanár, képezze magát, ne a tábla felé fordulva magyarázzon stb.) döbbenetes a cikkben az a csúsztatás, hogy „tömegek tartják úgy a tanórát, hogy az új ismeretanyagot a tankönyvből átmásolják a táblára”. Arról már nem szól a cikk, hogy legtöbb tantárgyból nincs tankönyv a középiskolában. Arról sem, hogy olyan nyitott társadalmat teremtettünk, amelyben a tanárral mindenki feltörülheti a padlót, s a tanulók jelentős része semmit sem akar tanulni sem elavult, sem modern módszerekkel. Azt is meg kellene vizsgálni, hogy állásinterjúnál, vizsgákon a tanügyön kívül még melyik területen kérik vissza a teljes egyetemi anyagot.
Jó lenne végre valós helyzetet bemutatni a teljes jelen világunkról, és a bukott társadalom minden baját ne a tanügyben dolgozókra hárítani.
Újfalvi István
Megjegyzés. A hazai oktatás helyzete sokakat érdeklő kérdés, ezért mások véleményét is várjuk. A szerk.
