Nemcsak szakmai, hanem családi hátteret is biztosított mindannyiunknak, akik a fotókörre jártunk. A beszélgetések a laborban, kísérletezés közben alakultak, majd a fényre visszatérve is folytatódtak. Megtanította nekünk a fotós szemléletet, amelytől másként láttuk a világot, volt véleményünk a „képes” dolgokról. Sok fiatal a tőle kapott tudással továbbmenve tanult szakmát, és ma is kamatoztatja a Dalma szellemi örökségét. A ballagási képeket ő készítette, mi laboráltuk, „kutyultuk” az előhívott negatívot. A képeket Krokus nagyítóval levilágítottuk, majd mehetett a hívóba, ecetes vízzel lemostuk, rögzítettük. Ezek után ismét vízbe kerültek, ott gyűjtöttünk fel több­tucatnyit. Fényt gyújtva megnézhettük, hogy jól sikerült-e a levilágítás, eleget hívtuk-e, ember elejébe valóak-e. Azt a miliőt és hangulatot képtelenség elfelejteni, még ma is az orrunkban érezzük a rögzítő illatát, fülünkben cseng a közösen hallgatott Nagy utazás dallama.

Közösségépítő munkásságának köszönhetően később egy lassan negyedszázados múltra visszatekintő, szakmailag is jegyzett csoportosulás és baráti kör alakult ki, a KépVidék Alkotócsoport Háromszék-szerte szervezett táborokkal és fotókiállításokkal. A szellemiség, amelyet ő ültetett el bennünk, összeköt minket, fotográfián innen és túl. Dalma mindvégig megmaradt a társaság lelkének, mozgatójának, ő volt az összekötő kapocs a tagok között, akire mindig számítani lehetett. Most érezzük csak, milyen nehéz megfogalmazni, hogy mi voltál számunkra. Nővér helyett nővérünk, lelki támasz örömünkben, bánatunkban egyaránt. Biztos pont voltál életünkben, a lényedből sugárzó összetartó erő átívelt több fotós generációt. Barátságod, nyitottságod, nevetésed otthonossá tette számunkra a helyet, ahol ránk vártál egy összeülésre, beszélgetésre, és ahol immár örökre érezni fogjuk a hiányodat.

Köszönjük az útravalót, Isten veled, drága Dalma!

A KépVidék Alkotócsoport tagjai