– Mi hasznunk van nekünk abból, hogy a sas a királyunk, ha nem törődik velünk! Minden rossz ember, s különösképpen minden rossz gyermek ellenségünk, a fészkünket kirabolják, minket folyton üldöznek, lépre csalnak, lepuffogtatnak. S vajon a királyunk megvédelmez-e? Nem bizony! Válasszunk más királyt helyette!
Hát abban meg is egyeztek, hogy más királyt választanak, de kit? Amint ezen tanakodtak, vitatkoztak, közéjük állt a bagoly. Hej, de megtetszett nekik a bagoly tudós képe.
– Ilyen király kell nekünk! – csiripolták a madarak lelkesen s nagy örömükben még a szárnyukat is összecsattogtatták. Éljen, éljen, legyen a bagoly a királyunk!
Nosza, mindjárt készülődtek a koronázásra. Leveles ágakból építettek egy nagy trónt, puha fűvel, mindenféle pihével behintették, aztán kerestek valahol arany koronát is, csillogó-villogót. Amikor aztán minden készen volt, a bagoly nagy komolyan, méltóságosan megrebbentette a szárnyát, s ugyancsak igyekezett a trónszék felé, nehogy közben a madarak mást gondoljanak. De amikor éppen bele akart ülni a trónszékbe, jön rettentő károgással a varjú, s kérdezi:
– Hát ti mit csináltok?
A madarak nem válaszoltak mindjárt, hanem összedugták a fejüket:
– Híres, okos madár a varjú, jó volna tanácsot kérni tőle.
Azzal odamentek a varjúhoz.
– Mi éppen királyt választunk. Ha őfelsége nem törődik velünk, megválasztjuk hát királynak a baglyot.
Elnevette magát a varjú, s mondta:
– Nagy bolondot csináltok, fiaim, ugyan miért lenne a királyunk ez a vaksi, amikor annyi derék madár van: ott a varjú, a galamb, a liba, a kácsa, a páva meg a többi. Hiszen a görbe orrú, kancsal szemű bagoly még akkor is utálatos, amikor jókedve van, hát még milyen lehet, ha haragszik? És azt hiszitek, a sas majd hagyja az ő királyságát? Még ha a bagoly igazán királynak való volna, akkor se tanácsolnám, hogy megválasszátok melléje. Mert jegyezzétek meg, fiaim, egy király áldás az országra, sok király átok. Mi lenne velünk, ha sok nap ragyogna az égen?
A madarak összenéztek, aztán szívvel-lélekkel csiripelték:
– Igaz! Hát csak maradjunk a sas mellett.

(Benedek Elek meséje)