Már balkáninak sem nevezhető az államfő és a kormány közötti, szinte folyamatos összecsapás, amelynek legújabb eleme a vezérkari főnök személye körüli elmérgesedett konfliktus. Iohannis ugyanis a honvédelmi tárca akarata ellenére hosszabbította meg egy évvel az eddigi tábornok mandátumát, noha a kabinet Nicolae Ciucă helyett Dumitru Scarlat tábornokot szerette volna a hadsereg vezetőjeként látni. Akkora patália kerekedett a honvédelmi minisztérium szakmai vezetéséért folytatott összetűzésből, hogy a szaktárca jelezte, a közigazgatási bíróságon támadja meg Iohannis döntését, az államfőt pedig több miniszter is nyilvánosan ostorozta.

Európában bizonyára szokatlan, hogy egy uniós tagállamban már a hadsereg vezetéséért is politikai belháború, pontosabban inkább bozótharc dúl. S ha a NATO berkein belül úgy vélekednek, hogy a romániai honvédség irányításáért folytatott acsarkodás inkább emlékeztet banánköztársaságra, mintsem teljes jogú, a katonai szövetség keleti végének védelméért elkötelezett tagországra, bizony nem tévednek. Az érintett vezetők, katonai szakértők számára ugyanis fontosabb a biztonság, a kiszámíthatóság kérdése, mintsem Iohannis és a kormány közötti csörte. De nem csupán a nyugati tábornokok csóválhatják a fejüket, az európai vezetők, politikai tanácsadók amiatt is értetlenkedhetnek, hogy a Cotroceni-palota első számú lakója teljesen önjáróvá vált, és mindent feltesz egy lapra azért, hogy megszerezze második mandátumát. És bár számosan hajlamosak őt a romániai demokrácia őrangyalának tekinteni, cselekedetei – különösen a magyar vonatkozású megnyilvánulásai – egyértelműen igazolják, nem az.

S ha mindez nem lenne eléggé fűszeres a nyugati világ számára, George Giamba azt is magyarázgathatja, miként lehetséges, hogy az uniós elnökség hajnalán a fő kormánypárt első embere, Liviu Dragnea egy személyét érintő korrupciós ügy miatt bepereli magát az Európai Bizottságot, követve a nagy francia populista, Marine Le Pen példáját? S miközben Bukarestben nagy pompával készülnek a román elnökség csütörtöki ünnepélyes nyitányára, Giamba bizony magyarázhatja tovább a kabinet bizonyítványát, hiszen annak főtitkára, az egykori alkotmánybíró, Toni Greblă újólag síkra szállt a közkegyelem és az amnesztia szükségessége mellett, míg Tudorel Toader igazságügyi miniszter kitartóan az elítéltek sorsán könnyítene...

Románia a látszatok országa, s bizony az uniós elnökség ideje alatt görnyedezhetnek majd a diplomácia mesterei, míg tisztára mossák a kétes hírű politikusok szennyesét.