Féltenek, nehogy letérjünk a jól kitaposott európai útról, ami nyugaton autópályákat jelent, nálunk sok esetben kátyús földutat, de mindenképp a jogállamiság irányába kellene haladnunk. Biztos, ami biztos, az unió biztosai is jöttek erősítésként. Az ünnepélyes ceremónián ott volt politikusaink színe-virága, mostani vezetőink és a börtönből szabadultak, mint például a volt miniszterelnök, Adrian Năstase és a volt EP-képviselő, Adrian Severin is. A nagy hiányzó a pártvezér, Liviu Dragnea egyéb elfoglaltsága miatt nem volt jelen, bizonyítva, hogy ha az ember valakivel szerelembe esik, az fontosabb, mint az unióval szembeni szeretet. (Vagy utálat?) Ráadásul az unió sem rajong érte. Így nem maradt más számára, mint Irinucával, szerelmével Rómeó és Júlia városába, Veronába utazni. Különben is, ha marad, akkor azt mondták volna, hogy egy börtöntöltelékkel többen ünnepeltek.

Az unió jelenlegi vezetői félnek, hogy az angol kiállás, a brexit után nehogy bekövetkezzék a mi kilépésünk, a roxit is. Az Európa Tanács elnöke, Jean- Claude Juncker ismét elszavalta, hogy szeretné, ha bekerülnénk a schengeni övezetbe, és így megszűnne az unión belüli, számunkra kötelező határellenőrzés. Eddig is mindent megtett ezért, de mégsem jött össze. Juncker úgy fogalmazott, hogy az Európai Bizottság és Románia „eggyé fog válni”, és úgy működnek majd, mint egy „ideális házaspár”. Azt nem tudni, hogy ki a férj, ki a feleség, és a nálunk annyira jellemző családon belüli erőszak jelen lesz-e a kívülről békésnek mutatkozó család életében. Reméljük, hogy ha nappal veszekednek is, de estére a közös Európa-ágyban egymásra találnak, elsimítják a napközben felmerülő ügyeket, és utána a lepedőt.

Az elnökség átvételén megnyilvánult miniszterelnökünk, Dăncilă asszony is, aki alávetné magát az uniónak, de félénken azért megemlítette, hogy az alkotmány szerint szuverén, független, egységes nemzetállam lennénk, ezért ez ugyebár nehéz. A képviselőház elnöke, Dragnea helyett helyettese, Florin Iordache szónokolt, aki azt kérte, hogy európai állampolgárokként kezeljenek. Én csak attól féltem, hogy mikor lejön a pulpitusról, mivel valószínű idegen nyelveket nem beszél, ismét két középső ujját mutatja fel az unió képviselőinek, (miként azt a parlamentben is tette nemrég), ha azok nem is értenek a román szóból, értsenek az egyezményes jelekből.

A román EU-elnökség hivatalos nyitórendezvénye és a csütörtöki nap hőse egyértelműen az Európa Tanács elnöke, Donald Tusk volt, aki román nyelven mondott beszédet. Valószínű attól tartván, hogy az uniós választás után nem marad elnök, és kénytelen lesz új állás után néznie. Elmehet románt tanítani politikusainknak, a mostani és az ezután következő kormánytagoknak, akik igen fürgén adják egymásnak a palota kilincsét, hisz két év alatt már 72 miniszter fordult meg ott, és bizony román nyelvtudásuk hagy némi kívánnivalót maga után. Tusk még reklámot is csapott autógyártásunknak, megemlítvén, hogy családjának kedvenc autói a Daciák. Reméljük, meggyőzi a franciákat, hogy az autópálya meg nem építése miatt ne vigyék el a Dacia-gyártást Afrikába. Felhívott minden román állampolgárt, hogy olyan elszántsággal védjék a szabadságot, jogállamiságot, miként Helmut Duckadam védte a Steaua kapuját az Európa-kupa 1986-os döntőjében, ahol négy 11-est hárított. Mintha egy másik németre, Klaus Iohannisra gondolt volna, aki most a jogállamiság védőjének mezében tetszeleg. Pedig mindenki tudja (mert mindenki ért a futballhoz), hogy az ilyen büntetőket kivédeni nem, csak rosszul rúgni lehet. Iohannisnak gólokat a mostani kormánypártok is szívesen rúgnának. Vagy legalábbis egy jó nagyot belé.