Az istentiszteletet követő tárlatmegnyitón Péterfi Ágnes segédlelkész köszöntőjében elmondta, megtisztelő, hogy Matl Péter egyedi kiállításának az unitárius egyházközség ad otthont, az alkotások fájdalmas hangulatot teremtenek, illetve méltó emléket állítanak, a malenykij robotra, illetve a Gulag táborokba elhurcolt több százezer magyarnak.

Horváth Zoltán történész, magyarországi egyetemi oktató megnyitójában rögzítette, a művek főként Kárpátaljáról szólnak, az ottani magyarság ugyanis a legsanyarúbb helyzetbe került, miután a Szovjetunió Sztálinostól rátette a kezét. Ez az állapot ma is tart, az elszakított területek közül ismét Kárpátalján a legrosszabb a helyzet, ez nagyon sajnálatos, tette hozzá. Szólt a művész munkáiról, illetve a vidék szépségéről, kultúrájáról, az ukrán nacionalizmusról. Mint fogalmazott, Matl Péter leginkább egy magyar zarándokhely, a vereckei honfoglalási emlékmű megalkotójaként ismert, az egy csodálatos helyre került, ahonnan fenséges látvány nyílik a Kárpát-medencére.

Ezt követően Matl Péter rendhagyó tárlatvezetésén beszélt bemutatott műveiről: túlélők visszaemlékezései alapján egy székelyudvarhelyi alkotótáborban kezdte el rajzolni grafikáit, de Kárpátalján és a Felvidéken is dolgozott 54 képből álló sorozatán. A szovjet munkatáborokra, a sztálinizmus embertelenségére, de a túlélésre is utaló képeit kiállította Kárpátalján, sőt, Kijevben is, és örül, hogy most azokat Erdélyben, Székelyföldön is megmutathatja. Rajzain az emberi alakok sejtelmesek, „vannak is, meg nincsenek is”, általuk az élet és a halál közti lebegést próbálta ábrázolni, ám hozzátette, a képek horizontján mindenütt található egy kis fehér csík, ez a reménység jele, hogy van miért túlélni, mert az élet mindig fontosabb, mint a halál.