Az egész világ az olimpiai játékok lázában ég, s a megnyitón is gyönyörű szavak hangzottak el a béke, a megértés, a nemes vetélkedés szelleméről — úgy, ahogyan valamikor a görög városállamok viadalai előtt, amikor a vetélkedők a versenyek idejére meghirdették az Istenbékét, s ilyenkor tényleg senki senkit nem támadott meg —, s e szellemnek most világszintre kellene emelkednie. Nem így a pekingi játékok idején! Már az is felháborító, hogy Kína egyáltalán nem rendezte viszonyát Tibettel, a békétlenség kiterjed az országnyi területeket belakó más nemzetiségekre, a mohamedán ujgurokra, türkménekre például, tehát nincs béke a Sárkány Birodalmában.
A leginkább megdöbbentő mégis Oroszország viselkedése! Hosszú esztendők óta uszítja törvényesnek tekinthető államuk ellen a Grúziában élő kisebbségeket, az oszétokat és az abházokat, s hogy ,,jogalapja" is legyen az ellenőrzésre, orosz állampolgárságot osztogat körükben. Arra is jogot formál, hogy a hivatalosan Grúziához tartozó területeken önkinevezett ,,békefenntartóként" ügyködjék. Ennek akart és akar véget vetni a Nyugat-barát és NATO-tagságra áhítozó grúz vezetés, s egy elég szerénynek mondható katonai akciót kezdeményezett Dél-Oszétiában. Az orosz ellencsapás elsöprő volt: a ,,saját állampolgárai védelmében" indított grandiózus ellentámadás nem csak a dél-oszétiai területeken zajlott, de a klasszikus értelemben vett grúz területek egy részét is tönkrebombázták, s meghátrálásra kényszerítették Grúzia szerényke — mintegy harmincezer főre tehető — hadseregét, bizonyítván, hogy a Medvével nem tanácsos kikezdeni. Főleg nem annak csaknem egymillióra tehető hadseregével, mely egyre inkább az újabb birodalmi álom kergetése jegyében ténykedik. Ez a Putyin-doktrína, melynek szellemében Jelcin bizonytalankodásai után a KGB-vezérből lett államfő, pillanatnyilag miniszterelnök Nagy Péter cár álmát álmodja újra: Oroszországot Indiától az Északi-sarkig, a Csendes-óceántól legalább Lengyelországig, Romániáig. Így sem a muzulmán utódállamok, sem Ukrajna, sem Moldova nem érezheti igazán biztonságban magát, s a Baltikum is csak azért, mert aprócska államai időközben NATO-tagokká váltak.
A grúzokat tehát az orosz hadsereg kikergette Dél-Oszétiából, s a pillanatnyi fegyvernyugvást követően az emberben egy kérdés merül fel önkéntelenül: miért nem lehet független, egyesített Oszétiát és szuverén Abháziát létrehozni, hogy ne marakodjanak többé felettük az oroszok és a grúzok!? Sajnos, túl nagy érdekek forognak kockán, befolyási övezetek, gáz- és kőolajmezők, vitális jelentőségű vezetékek.
A világ ismét késve és eléggé kétszínűen reagál. Békíteni próbáltak — úgy tűnik, sikerrel —, de semmi nem oldódott meg: a tűzfészek továbbra is létezik, s Istenbéke ide vagy oda, Oroszország bármikor a maga ízlése és érdekei szerint fogja megoldani a térségi problémákat. Ezt tette Csecsenföldön, ezt fogja tenni bárhol! A Kaukázusban törékeny a békesség...
