Grúzia nemzetközileg is elismert függetlenségét 1991-ben szerezte meg. A terület a mindenkori nagyhatalmak viszályainak helyszíne volt minden időkben. Ezek közül most a legutóbbit említjük: az Orosz Birodalom a 19. század óta ellenőrzi a területet, a független Grúziát a cári Oroszország szétesésének évében, 1918-ban kiáltották ki, függetlensége tulajdonképpen csupán szóhasználati kérdés, mert Szovjet-Oroszország azonnal bekebelezte. (Köztudomású, hogy Sztálin is grúz származású volt.) 1922-ben Grúzia a Szovjetunió alapító tagja. Az újabb fordulat tehát 1991-ben következik be, amikor Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminiszter lesz az államelnök. A hosszú szovjet uralom a szokásos következményekkel járt: folyamatos volt az orosz etnikum beáramlása a térségbe, annyira, hogy a szakadár Dél-Oszétia lakosainak 90 százaléka ma orosz állampolgár. (Persze, nem mindannyian az orosz etnikumhoz tartozók.)
A kaukázusi ország Oroszországgal, Azerbajdzsánnal, Örményországgal, Törökországgal és a Fekete-tengerrel határos, stratégiailag fontos térség. 2003-ban Sevardnadzét eltávolították — illetve lemondott —, és a Nyugat-barát Szaakasvili lett az államfő, akinek az őt támogató grúziai körökkel együtt programjában a szakadár térségek egyesítése szerepel. A szakadár tartományokban orosz békefenntartó erők is tartózkodtak, a grúzok pontosan a fegyverek elhallgatását szimbolizáló olimpia idején léptek akcióba, amely gyors és brutális orosz beavatkozást jelentett. Szakértők szerint az oroszok a grúz hadsereg fő erejét óhajtják megtörni, ami azzal jár, hogy az oroszpárti tartományok orosz befolyás alatt maradnak. Eközben Szaakasvili államelnök felmondta a FÁK-kal való szövetséget, s fekete-tengeri ország lévén, kérni fogja a NATO-ba és az Európai Unióba történő felvételét.
Számunkra pillanatnyilag a legizgalmasabb és történelmi párhuzamok felidézésére alkalmas vélekedések, amint a különféle államok és politikai alakulatok az eseményeket értékelik. Traian Băsescu államelnöknek a grúziai orosz beavatkozás Transznisztriát, az egyelőre jegelt orosz—moldvai konfliktusos térséget juttatja eszébe, de hallgatóit megnyugtatja, hogy ott nincs veszély. Orbán Viktor Fidesz-elnök igen kemény hangon az 1956-os szovjet beavatkozás megismétlődését látja Grúziában — ő volt a ,,ruszkik, haza!" megfogalmazója is —, a csehek számára természetesen a jelenlegi grúz állapotok az 1968-as szovjet beavatkozást és kormánybuktatást idézik, s a volt szovjet gyarmat balti államok is az orosz birodalmi törekvéseket olvassák ki a történtekből.
A hangadó nagyhatalmak nyilatkoznak, néha fenyegetésszerűen fogalmaznak, vannak, akik kizárnák Oroszországot a G8-ak közül.
Csakugyan van hasonlóság az 1956-os események és a grúziai tragédia között. Ma akár filmet is lehetne forgatni Grúziában az 1956-os budapesti eseményekről.
