A várakozásoknak megfelelően hatalmas arányban elutasította a londoni alsóház a kedd esti szavazáson a brit EU-tagság megszűnésének (brexit) feltételrendszerét tartalmazó megállapodást. Theresa May konzervatív párti miniszterelnök nem kíván lemondani, viszont az ellenzéki Munkáspárt bizalmatlansági indítványt terjesztett be kormánya ellen, és ezt az alsóházban napirendre is tűzték. Londoni elemzői vélemények szerint még mindig annak van a legnagyobb esélye, hogy a kilépési megállapodást valamilyen formában a parlament később elfogadja.
A kilépési megállapodásról a londoni alsóháznak az eredeti menetrend alapján december 11-én kellett volna szavaznia, de Theresa May januárra halasztotta a voksolást, mivel az ír–északír határellenőrzés elkerülésére szolgáló tartalékmegoldás feletti súlyos nézeteltérések miatt reménytelen lett volna a brexitegyezmény elfogadtatása. A képviselők többségét viszont az azóta eltelt több mint egy hónapban sem sikerült megnyernie az ügynek: az Európai Unióval novemberben elért brexitegyezményre kedd este 202, a megállapodás ellen 432 képviselő szavazott, vagyis az alsóház 230 fős többséggel vetette el a brexitmegállapodást. A kimutatások szerint a kormányzó Konzervatív Párt 316 fős frakciójából 118 képviselő szavazott az ellenzékkel az 585 oldalas brexitmegállapodás ellen.
Ez a modern brit parlamentarizmus történetének legnagyobb arányú kormányzati veresége. A kedd esti szavazáson csaknem évszázados rekord dőlt meg: az eddigi legnagyobb alsóházi vereséget Ramsay MacDonald akkori munkáspárti vezető szenvedte el 1924-ben: kormánya egy ellenzéki indítvány szavazását 166 fős többséggel vesztette el. MacDonald utána parlamenti választást írt ki, amelyet a Munkáspárt elveszített.
Leváltanák Mayt
Jeremy Corbyn, a Munkáspárt – a legnagyobb brit ellenzéki erő – jelenlegi vezetője a kedd esti voksolás után azonnal bejelentette, hogy szerdán bizalmatlansági indítványt terjeszt be a kormány ellen. Theresa May már Corbyn bejelentése előtt közölte: tekintettel a megállapodás elutasításának mértékére és a szavazás jelentőségére, a kormány szükségesnek tartja annak megállapítását, hogy a kormány továbbra is bírja-e az alsóház bizalmát, ezért tárgyalási és szavazási időt biztosít a bizalmatlansági indítványnak, ha azt a Munkáspárt vagy bármely más ellenzéki erő beterjeszti.
Ha Corbyn bizalmatlansági indítványát az alsóház egyszerű többséggel megszavazza, akkor a Konzervatív Pártnak vagy bármely más parlamenti frakciónak 14 napja van arra, hogy egy általa működőképesnek tartott kormányt vagy kormánykoalíciót összeállítson, és ekkor újabb bizalmi szavazást kell tartani. Ha a kormányalakítással próbálkozó párt a második bizalmi szavazáson nem tud többséget szerezni az alsóházban, parlamenti választásokat kell kiírni. Ez a szabály felülírja a brit választási törvényt, amely öt évben rögzíti a parlamenti választások közötti időt. Nagy-Britanniában legutóbb 2017-ben tartottak választásokat, vagyis a következő választás 2022-ben lenne esedékes.
Kérdéses mindazonáltal a Munkáspárt bizalmatlansági indítványának kimenetele, mivel a legnagyobb észak-írországi protestáns britpárti erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP), amelynek eseti külső támogatására a kisebbségben kormányzó Konzervatív Pártnak szüksége van, már jelezte, hogy a szerda este 7 órára kitűzött bizalmi szavazáson a kormányt támogatja.
A Downing Street szóvivője kedd este jelezte, hogy Maynek nem áll szándékában lemondani. Theresa May közölte: ha kormánya szerdán bizalmat kap, ő egyeztetéseket kezd pártbeli kollégáival, a DUP-val és más frakciók vezető képviselőivel annak megállapítására, hogy mire lenne szükség a brexitmegállapodás alsóházi elfogadtatásának biztosításához. A kormány konstruktív módon áll majd hozzá e megbeszélésekhez, de tekintettel az ügy sürgető mivoltára, olyan megoldási javaslatokra kell összpontosítani, amelyek tárgyalásra alkalmasak, és megfelelő támogatottságuk van a házban. Ha sikerül ilyen megoldási javaslatokat elérni, azokat a kormány véleményezésre az Európai Unió elé terjeszti.
May a kedd esti szavazás előtt is felszólalt. Az 54 órás vitát lezáró nyilatkozatában kijelentette, hogy a megállapodás elfogadásának csak két alternatívája van: a brexitfolyamat leállítása vagy a megállapodás nélküli kilépés az Európai Unióból.
Az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági-politikai elemzőműhely, az Oxford Economics kedd esti helyzetértékelésében mindazonáltal hangsúlyozta: az alsóházban a képviselők – egy csekély kisebbséget kivéve – ellenzik a megállapodás nélküli brexitet. Márpedig az hamar ki fog derülni, hogy ha a törvényhozók továbbra is folyamatosan a megállapodás ellen szavaznak, az szinte biztos garanciája lenne a megállapodás nélküli brexitnek, és ennek következményeit a választók számon kérik majd rajtuk. A ház véleménye szerint ebben a helyzetben a megállapodással szembeni ellenállás idővel elenyészik. Az Oxford Economics szakértői mindezek alapján 60 százalékos esélyt adnak a megállapodás életbe léptetésének, 35 százalékra taksálják annak a valószínűségét, hogy a brit EU-tagság megállapodás nélkül szűnik meg, és mindössze 5 százalékra teszik az újabb népszavazás esélyét.
Közelebb a keményvonalas kiválás
Az Európai Unió képviselői aggodalommal fogadták a szavazás eredményét. Soha nem volt még ekkora a veszélye az Egyesült Királyság rendezetlen európai uniós kiválásának, Londonnak mielőbb tisztáznia kell a szándékait a brexit feltételrendszerét tartalmazó megállapodás előző napi alsóházi elutasítását követően – jelentette ki Michel Barnier uniós brexitügyi főtárgyaló szerdán. Az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris vitáján Barnier elmondta, sajnálattal vette tudomásul a szavazás eredményét, s rámutatott, hogy mindössze tíz hét van hátra a szigetország tervezett kilépésének dátumáig, 2019. március 29-ig, ezért fel kell gyorsítani a felkészülést a „kemény brexitre”. Hangsúlyozta: a szerződést közösen dolgozták ki a brit kormánnyal, szövege a „létező kompromisszumok legjobbja”, amely figyelembe veszi mindkét fél alapvető kikötéseit. Azt is elmondta: az Európai Unió kész tárgyalni egy más megállapodásról, amennyiben London változtat álláspontján, de akkor is mindenképpen biztosítékra van szükség az Írország és Észak-Írország közötti határellenőrzés visszaállításának megakadályozása érdekében. Fontos, hogy az ezt garantáló és a brit belpolitikai konfliktus alapját képező, úgynevezett tartalékmegoldás B-terv maradjon, de az is, hogy hiteles biztosítékot nyújtson – mondta Barnier.
Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke a vitában arról számolt be, hogy a kudarc ellenére az EU folytatja a szerződés ratifikációját. Úgy vélekedett, hogy a brit kilépés jelentős károkat fog okozni mindkét oldal számára, a politikusok feladata viszont ezek minimalizálása lenne, s ezért folytatni kell a munkát, az Egyesült Királyságnak pedig tudatnia kell, hogyan kíván továbblépni.
Antonio Tajani, az EP elnöke annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy a bennmaradó huszonhét tagállam megőrizze az egységét. Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője szerint a „politikai káosz fő üzenete, hogy nem szabad követni a nacionalistákat, az egoistákat, mivel az EU-t megreformálni kell, nem pedig tönkretenni vagy kilépni belőle”. A szociáldemokrata frakció részéről Roberto Gualtieri szólalt fel elsőként, aki történelmi hibának nevezte a brexitet, s kiemelte, hogy a folyamat visszavonható, illetve ha nem jön létre többség egyik opció mellett sem, akkor új népszavazást vagy előrehozott választást kell kiírni, hogy a lakosság véleményt mondhasson. „A tárgyalások megakadtak, a labda az Egyesült Királyság térfelén van” – fogalmazott. Syed Kamall, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakció tagja kijelentette, hogy két választás áll az EU előtt: nem tesz semmit, és a rendezetlen kiválást választja, bízva abban, hogy megállítható a brexit, vagy pedig megpróbálja eloszlatni a brit aggályokat. Szerinte hatalmas hiba lenne, ha meg sem próbálnának további erőfeszítéseket tenni. Guy Verhofstadt liberális frakcióvezető, az EP brexitügyi főképviselője leszögezte, hogy „a brit pártoknak az ország érdekeit kellene saját rövidlátó politikai érdekeik elé helyezniük, ideje lenne, hogy kijöjjenek a lövészárkokból és együttműködjenek”. A patkó bal szélén ülő Egyesült Európai Baloldal – Északi Zöld Baloldal (GUE–NGL) képviselője, Martina Anderson „kiábrándító és dühítő cirkusznak” nevezte a brit belpolitikát. Nigel Farage, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája nevű euroszkeptikus frakció vezetője az EU-t, illetve a brit miniszterelnököt bírálta. Mint mondta, ha Theresa Maynek lenne szemernyi becsülete, akkor lemondana. Hozzátette, meglepő eredményt hozhat, ha rákényszerítenek az országra egy második referendumot, szerinte az emberek a korábbinál is nagyobb arányban szavaznának a távozásra.
