Az 1980-as évek Romániájában folyó féktelen terrorról kellő hitellel és alapossággal való tudósítás céljával 1983. május 20-án létrejött Erdélyi Magyar Hírügynökség (Hungarian Press of Transylvania), az erdélyi magyarság nem hivatalos hírirodája két dátumhoz kötött jelentését közöljük mai História rovatunkban. A jelentéseket a Transindex Adatbank rovatából tallóztuk.
Gyanús körülmények között elhunyt Visky Árpád erdélyi magyar színművész
Január 5-én a Sepsiszentgyörgyöt övező erdőségben felakasztva találták Visky Árpádot, a helyi színház egykori vezető színészét. Hírügynökségünk munkatársainak a művész rokonai és barátai elmondták, hogy a tragikus esemény teljesen váratlanul érte őket, és valamennyien kétségbe vonták, hogy Visky öngyilkosságot követett volna el.
Mint többször jelentettük, Visky Árpádot 1983. február 24-én a bukaresti katonai törvényszék 5 évre ítélte: „Románia, a román nép és a szocialista rendszer rágalmazása”, valamint „ellenséges propaganda terjesztése” címén. Az előzményekhez tartozik, hogy Visky több ízben valóban nyilvánosan is bírálta a román állambiztonsági szervek ügynökeinek önkényeskedéseit és a Romániában tapasztalható általános terrort. A nemzetközi tiltakozások következményeképpen Viskyt a román hatóságok 1984. szeptember 7-én szabadlábra helyezték, de közölték vele, hogy „mint színész Romániában sohasem léphet többé fel” és kényszerítették, hogy az egyik helyi üzemben mint segédmunkás dolgozzék. Ezt követően Visky beadta áttelepülési kérelmét Magyarországra, amit – információink szerint – a magyar hatóságok megértéssel fogadtak. Az elmúlt év őszén azonban Visky elmondta munkatársainak, hogy a romániai szervek minden alkalmat megragadnak, hogy akadályozzák kitelepülésének hivatalos ügymenetét, és ezt azzal magyarázta, hogy: „túl sokat tudok és attól félnek, hogy ha egyszer kinn leszek, kitálalok mindennel, a kínzásokkal, a zsarolásokkal, a megaláztatásokkal...”
Sepsiszentgyörgyi források mint további tisztázatlan körülményt említik, hogy Visky Árpád tetemét a helyi rendőrség találta meg egy ember nem járta, elhagyatott erdőrészben, mégpedig – orvosi véleményezés szerint – a halál beálltát követő percekben. (1986/2. sz. jelentés, 1986. január 17.)
A román hatóságok egyelőre még nem léptették életbe a Magyarország és Románia közötti turistaforgalom kilátásba helyezett korlátozását
1985. november 5-én kiadott 90-es számú jelentésünkben arról számoltunk be, hogy január 1-jétől a román hatóságok drasztikusan csökkenteni akarják a Magyarország és Románia közötti turistaforgalmat. Legfrissebb értesüléseink szerint ez egyelőre nem következett be. Bár az erdélyi nagyvárosok rendőrségein már most sem fogadnak el turisztikai igénnyel benyújtott útlevélkérelmet, nem akadályozzák azok kiutazását, akik régebben kérelmezték útlevelüket. Olyan jelentéseket is kaptunk, hogy a román határőri szervek magatartása is valamelyest civilizáltabb lett. December és január folyamán a budapesti kiadású szépirodalmi könyveket átvizsgálás után beengedték Romániába; az utasokat nem zaklatták, bár testi motozásra – elsősorban román állampolgárok esetében – még így is gyakorta sor került.
Megfigyelők tudni vélik, hogy a román magatartásban bekövetkezett változás és a turistaforgalom korlátozásának elmaradása a budapesti kormány határozott fellépésének köszönhető. Annyi már eddig is gyanítható volt, hogy a román vezetés a korlátozás kiszivárogtatásával nyomást próbált gyakorolni Magyarországra, és – az erdélyi magyarságot túszként kezelve – így igyekezett engedményekre és passzivitásra bírni a budapesti kormányt Románia erőszakos kisebbségi politikájával kapcsolatban. Bukaresti források arról számoltak be, hogy a román vezetés a magyar kormánynál mindenekelőtt azt szeretné elérni, hogy fojtsa el a Magyarországon az erdélyi magyarság ügyében kibontakozó egyre határozottabb tiltakozásokat. (1986/4. sz. jelentés, 1986. január 17.)
