Istállókból szemrevaló nyaralók
A Besenyői-tó víztükréről hol rácsodálkozva, hol megbotránkozva szemléljük a tó vizét és az átalakuló tópartot. A tó vizével, legalábbis látszatra, a különféle híresztelések ellenére nincs gond. Azt is mondják, hogy a baljós híreket a konkurencia kelti, lehetnek olyanok, akiknek nem érdeke a tó közkedveltsége. Tény, hogy az a szennyezés, amely a falu felől érkezik, ehhez a vízmennyiséghez elenyésző, s a csatornázással megoldódni látszik a maksai part fürdőtelepének szennyvizes gondja is. A kirándulók egyébként nem nagyon törődnek a figyelmeztetésekkel, fürödnek, úsznak, szörföznek és csónakáznak rendületlenül.
Építészeti vonatkozásban több a gond. Az előző évtizedekben beépítették a maksai parti sávot egészen a vízig. Az apró telkekre épített házak sűrűsége, sok esetben az építmények magamutogató kivagyisága zsúfoltságot eredményez, a látványélményről pedig ne is szóljunk. Izgalmas kezdeményezést a besenyői parton látunk, ahol a volt kollektívistállókat találékony ötletekkel, formajátékokkal alakították-alakítják át. Ehhez a képhez társulhat majd a Forró-kúria megújuló arca is, ha a fríz tulajdonosnak lesz az épületrehabilitációra elegendő pénze.
A déli és délnyugati oldal más részein a képből az összetákolt kerítések lógnak ki. Érdekes, hogy az élő sövényből növelt kerítés nálunk nem hódít teret, pedig ez olcsó, és nem rontja a tájélményt sem. Tolvaj előtt úgysincs zár alapon az élő sövény is védheti a birtokot, az pedig egyenesen bántó, ha valakik várfalszerű betonépítményekkel kerítik körbe telküket.
