Az ötvenes évek végétől gyakorolt román kultúrpolitika, az 1956-os magyarországi eseményeket ürügyül használva, a magyar iskolákat és művelődési intézményeket kétnyelvűvé alakította át. Így például 1959 és 1962 között a magyar iskolákat összevonták a román iskolákkal és azok csak mint tagozatok működhettek tovább. Aki nem került be a magyar tagozatba – a megszabott létszám miatt –, román tagozaton kellett tovább tanulnia. A létszámot a tanügy központi szervei önkényesen határozzák meg, minden évben újra, s így a tanulóknak állandóan váltogatniuk kell az iskolákat. Ezzel az intézkedéssel tíz év leforgása alatt ötven százalékkal csökkentették a nemzetiségi szempontból legfontosabb iskolahálózat, a magyar tannyelvű általános iskolák számát.
Már az első négy év eredménye lesújtó statisztikát mutat. Az 1955–56-os iskolai évben 1022 négyosztályos magyar nyelvű általános iskola működött, de már az 1958–59-es évben 915-re redukálódott a számuk; ugyanakkor a kettős tanítási nyelvvel működő négyosztályos általános iskolák száma 38-ról 124-re emelkedett. Az 1955–56-os iskolai évben 493 hétosztályos általános iskola működött magyar tanítási nyelvvel és az 1958–59-es évre 469-re esett a számuk; ugyanakkor a kettős tanítási nyelvű hasonló iskolák száma 10-ről 77-re emelkedett. Az iskolák összevonását azzal indokolta a kormány, hogy magyar nyelvű iskolák önállósítása nemzeti elszigetelődéshez vezet.
A Kolozsvárott működő önálló magyar Bolyai Egyetemet ugyancsak megszüntették (1959) és Babeș–Bolyai Egyetem név alatt közös magyar–román egyetemmé alakították.
Az egyetem magyar rektorának, Takács Lajosnak kellett kérnie az egyesítést, azzal az átlátszó érvvel, hogy lehetetlen az iskolákat nemzetiségek szerint elválasztani. A magyar egyetem önállóságának az elvesztése Szabédi László és Csendes Zoltán főiskolai tanárok öngyilkosságához vezetett. A beolvasztás fokozatosan történt. Kezdetben az előadások nagy részének kétnyelvűeknek, magyarnak és románnak kellett volna lenniük, de nem történtek pontos utalások arra, hogy milyen tárgyból melyik nyelven folyjanak az előadások. A Bolyai Egyetemhez hasonló sors érte a Kolozsvárról Marosvásárhelyre áthelyezett Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézetet, mely kezdetben teljesen magyar jellegű volt, később azonban egyre nagyobb számú ókirályságbeli román hallgatók bevonásával román többségűvé vált; csupán magyar előadótanárai egy része maradt a helyén.
Szabédi László
Az 1956-os magyarországi események egyébként is nagyban hozzájárultak a romániai főiskolai oktatás újjászervezéséhez, mely kifelé messzemenően engedményesnek tűnt, befelé azonban megszigorított ellenőrzés alá került. Az 1957. június 26-i főiskolai tanügyi reform megerősítette Bukarest szándékát: az értelmiségi utánpótlás ideológiai átnevelését. Nem annyira a hagyományos módszer, a főiskolára jelentkezők felkészültségének a vizsgálata, mint inkább a családi származás került előtérbe. A paraszt- és munkásosztály fiai mindenképpen előnyben részesültek.
Az egyetemek és főiskolák, valamint az úgynevezett szaklíceumok és technikumok román nyelvűek. Az egyetemi és főiskolai jegyzetek is néhány kivételével, mint például nyelv- és irodalom és módszertani jegyzetek, ugyancsak román nyelvűek, felvételi vizsgákat azonban bizonyos egyetemeken magyar nyelven is lehet tenni. A kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem nagyjában egységes román vezetés alatt áll, rektora Ștefan Pascu történész, a prorektorok közül egyik magyar. Az 1971. május 10-i párthatározat felsorolja a tudományágakat, amelyeken nemzetiségi nyelven is folyhat a tanítás, a 11 karon (9 Kolozsvárott, 2 Nagyszebenben) a társadalomtudományok 17 tantárgyából, nevezetesen: történelem, tudományos szocializmus, lélektan, közgazdaságtan, filozófia, etika, esztétika, matematikai analízis, algebra, geometria, elméleti fizika, vegytan, növénytan, állattan, földrajz, geológia és pedagógia. A főtantárgyakat kiegészítő kurzusok a szükséglet szerint román vagy magyar nyelven folynak, ugyanígy az idegen nyelvek tolmácsolása adott esetben magyar nyelven is történik. A felsőfokú anyanyelvi oktatást a filológiai karhoz tartozó magyar nyelv- és irodalom tanszék látja el.
A gyakorlati szemináriumok és az egyetemen működő ifjúsági egyesületek, mint például a KISZ román vezetés alatt állnak. Sem a kisebbségi időszak első negyedszázadában, sem 1945 után nem volt egységes magyar diákegyesület, mint amilyen a román főiskoláknak volt, a Petru Maior Diákegyesület az első világháború előtt. A két világháború között csak egyházi magyar diákegyesületek léteztek.
Az egyetem tanárai közül különösképpen kiemelendő Jakó Zsigmond, Imreh István, Pataki József, Csetri Elek, Bodor András és Cselényi Béla történészek, Szabó T. Attila, Gálffy Mózes, Balogh Dezső, Teiszler Pál, Vámszer Márta, Józsa Mária, Láng Gusztáv, Antal Árpád, Kocziány László, Szigeti József, Sőni Pál és Kozma Dezső irodalomtörténészek, GálI Ernő, Kallós Miklós, Rácz Győző, Tóth Sándor és Balázs Sándor filozófusok munkássága.
Jakó Zsigmond
A kolozsvári egyetem főként tanárképzésre van beállítva; az iparosodás fejlődésével elsődleges helyre került műszaki kiképzést csak román nyelvű főiskolák nyújtanak, ahol magyar nemzetiségű tanárok is román nyelven adnak elő.
A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézetben az elméleti oktatás, az előadások és a kurzusok kétnyelvűek, a gyakorlatok azonban csak román nyelven történnek, ami nehézségekre ad okot, jóllehet a párt főtitkára, Ceaușescu a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának 1971. márciusi ülésén ígéretet tett, hogy ezután az összes tantárgy elméleti és gyakorlati oktatása magyar nyelven is történik, a diákok pedig kívánságuk szerint választhatják a román vagy magyar oktatási nyelvet. Az általános orvosi karon és a gyermekgyógyászaton 21 tantárgyat magyar nyelven is előadnak; a fogászati karon a 28 tantárgyból csak 19 magyar nyelvű, a gyógyszerészeti karon pedig 20 közül csupán 8 tantárgyból vannak magyar nyelven is előadások.
Az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézetet Csőgör Lajos, Harangi, Dóczi, Mátyás Mátyás és más neves professzorok alapították Kolozsvárott az ötvenes évek elején. A hatvanas évek előtt még kizárólag magyar nyelven folyt az előadás; 1962-ben hozták létre a román tagozatot. Neves tanárai voltak még Miskolczy Dezső és Spielmann József.
A brassói Technikai Főiskolán kizárólag román nyelven folynak az előadások, holott a Fafeldolgozó Fakultás 530 hallgatójából 67 magyar és 18 német nemzetiségű; a Gépgyártás Technológiáján tanuló 990 hallgatóból 70 magyar és 30 német anyanyelvű és a Gépészmérnöki Fakultás 873 hallgatójából 91 magyar és 53 német nemzetiségű.
A főiskolák közül a marosvásárhelyi, Szentgyörgyi Istvánról elnevezett Színművészeti Intézetben, a hároméves Pedagógiai Főiskolán, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti és Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán, a Petru Groza Mezőgazdasági Tudományos Intézetben, valamint a bukaresti tudományegyetem nyelvészeti és irodalmi osztályán tartottak, vagy még tartanak ma is, magyar nyelvű előadásokat. A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola tanárai közül meg kell említenünk Jagamas János, Nagy István, Márkos Albert és Vermesy Péter nevét, mint a magyar népzene ismerőit, továbbá a filozófus Bretter Györgyöt és Angi Istvánt. A temesvári Politechnikai Főiskolán nagyobb számú magyar hallgató tanul; nemzetközi hírű tanára Toró Tibor.
A Bukaresti Tudományegyetemen már 1927–28-ban magyar lektorátus alakult, és 1937-ben Nicolae Iorga történész egy tanszék felállítását is megkísérelte, ami azonban csupán terv maradt. Első ízben 1957-ben állítottak fel magyar nyelvészeti és irodalmi tanszéket, de csak 1960 őszéig működött, amikor a kolozsvári egyetemhez csatolták. Ebben az időben Bukarestben fakultatív nyelvtanítás folyt. Végül 1969 őszén kezdődött el ismét a magyar nyelv és irodalom rendszeres oktatása, Szabó Zoltán kolozsvári professzor vezetésével. Szilágyi Sándor, a Kriterion Könyvkiadó egyik szerkesztője finn nyelvet ad elő. Rendszerint egy magyarországi vendégprofesszor is tart előadást. A magyar szak négy évfolyamra terjed, és körülbelül 40 hallgatója van. Bukarestben egy magyar nyelvű középiskola is működik.
A Bányamérnöki Főiskola 1948-ban Petrozsénybe került; több magyar hallgatója van.
Önálló intézmény a hetvenes évek elején alakult sepsiszentgyörgyi Népi Művészeti Iskola, tíz tagozattal, a helytörténész és művészettörténész Kónya Ádám vezetésével. Az intézetnél dolgozik Seres András, a hétfalusi csángó néprajz tudományos kutatója.
Marosvásárhelyen a bukaresti sportfőiskolához tartozó hároméves főiskola működik, nagyszámú magyar hallgatósággal.
A főiskolákra kerülő magyar hallgatók száma, a romániai magyarság számához viszonyítva, aránylag alacsony. Abból a tényből kiindulva, hogy az ország egyetemein 150 ezer főiskolai hallgató tanul, s a magyar lakosság tíz százalékát teszi ki az ország lakosságának, 15 ezer magyar főiskolai hallgatónak kellene az egyetemeket látogatnia; számuk azonban jóval alacsonyabb. Kolozsvárott például mindössze 110 magyar tanulónak sikerült egy iskolai évjáratból az egyetemre bejutnia, ami nincs arányban a város körülbelül 90 ezernyi magyar lakosságával. Hasonló a helyzet más városokban is. Ahhoz, hogy valaki az egyetemre vagy főiskolára juthasson, a XII. osztály elvégzésére és az érettségire van szüksége. A XI. és XII. osztály rendszerint már román nyelvű. Tehát minél inkább a felsőfok felé közeledik, annál inkább román nyelvű az oktatás.Az egyetemet, illetve a főiskolát végzetteket a legújabb rendszer szerint kötelezi az állam, hogy a listákon felállított „media” (átlag osztályozás) sorrendjében – a legjobbaktól (tízes átlag) kezdve – ábécé szerint válasszák ki munkahelyüket (város, tartomány); tehát minél gyöngébb az átlag, annál kevesebb esély marad a szabad választásra, azaz annál kevésbé maradnak „jó helyek”. Az iskolai átlaghoz egy „szociális jegy” is hozzáadódik, tehát nemcsak a tanulmányi előmenetel a mérvadó, hanem a társadalmi aktivitás is. Mivel az egyetem ingyenes, az állam kötelezi a végzetteket, hogy három évig munkahelyükön maradjanak, különben – átszámítva a tanulmányi évekre – vissza kell szolgáltatniuk a tandíjat. Nem kétséges, hogy a vizsgáknál történő diszkrimináció miatt a „gyöngébbek kategóriájába” nagyrészt magyar nemzetiségűek kerülnek. így került például a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola 1971/72-ben végzett magyar matematikusainak, vegyészeinek és fizikusainak vagy az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet végzettjeinek nagy része az Ókirályságba.
A fenti módszer alkalmazása elsősorban az orvosokat és a tanárokat érinti, de a hivatali vagy katonai pályán lévőket is, akiket a hivatali ranglistán való haladás vagy más indok miatt bármikor bárhová helyezhetnek. A moldvai városok és falvak orvosainak igen nagy százaléka magyar. A tanárok többségét nem a középfokú oktatásba, hanem az általános iskolákba helyezik. Az állam a szocializmussal érvel: az ország egységes és amúgy is minden államosított. Az érv mögött azonban gyakran nacionalizmus rejtőzik: a magyarság szétszórásának közvetett módon gyakorolt egyik válfaja.
(1976)
(folytatjuk)
