Cioloș az interjúban kifejtette: a román–magyar viszonyról voltak már beszélgetések a romániai közéletben, de ezek mindig csak a problémák megállapításáig jutottak, ahonnan a politikai alkuk vették át a párbeszéd helyét. Elképzelhető, hogy köttettek őszinte alkuk is, de a legtöbbnek a parlamenti többség kialakítása volt a célja. Szerinte az alkupolitika kialakulásáért egyformán felelősek a román pártok, amelyeknek szükségük volt az RMDSZ támogatására és a magyar szervezet. Cioloș szerint a magyarok közül is sokan elismerik, hogy a kisebbségek védelmét szolgáló törvényi keret Romániában az egyik legkiterjedtebb az Európai Unióban, de ezt vagy alkalmazzák, vagy nem. Sajnálatosnak tartotta, hogy nem sikerült túllépni a történelmi vitákon és az identitás kérdésén. Elismerte, hogy ezek nagyon fontosak, de külön kell tárgyalni, és nem együtt azokkal a kérdésekkel, amelyekre közös megoldást kell találni. A különválasztás nélkül fennáll a helyben forgás kockázata, és megtörténhet, hogy minden választáskor ugyanazok a témák kerülnek elő.

A politikus szerint a székelyföldi románokat és magyarokat egyaránt sújtó problémák megoldásával lehet elkerülni, hogy az euroszkepticizmus teret nyerjen a térségben. Ezek között említette az infrastruktúra fejlesztését, a jól fizető munkahelyek teremtését, az oktatáshoz való hozzáférést, a falusi lakosság elszigetelődésének, elszegényedésének a kezelését. Ezek a problémák az ország más térségeit is ugyanúgy sújtják, ezért szorgalmazni kellene, hogy a magyar polgármesterek együttműködjenek a román polgármesterekkel a nehézségek leküzdésében. „Kerüljük el, hogy kulturális, de még inkább gazdasági, fejlettségi okokból enklávék alakuljanak ki”. Cioloș úgy vélte: a nemzeti kérdés akkor jön elő, amikor valakinek az a célja, hogy hullámokat verjen a politikában.

„Ha egy kis feszültségre van szükség, azonnal előkerül a megfelelő téma, és ez sem a magyar kisebbségnek, sem a mindenkori román kormánynak nem érdeke Magyarországgal fenntartott kapcsolatában. A szomszédos Magyarországgal ugyanis erős partnerségre lenne szükség, nem efféle vitákra”.

A politikus hozzátette: mindez része pártja programjának, mert úgy gondolják, hogy ezt a kérdést sem elkerülni, sem külön tárgyalni nem lehet. Ezért a kisebbségi kérdést Románia különböző régiói kiegyensúlyozott fejlődésének a kérdésébe szeretnék beágyazni. Moldva, Dobrudzsa vagy Dél-Románia sajátos gondjainak ugyanaz a forrása: hiányzik az infrastruktúra, nincsenek befektetések, és ezek a gondok mindenütt a közösségek elszigetelődéséhez vezetnek.

Dacian Cioloș korábbi EU-biztos és technokrata kormányfő tavaly decemberben jelentette be a Szabadság Egység és Szolidaritás Pártja (PLUS) bírósági bejegyzését az után, hogy az általa alapított Románia Együtt Mozgalom pártbejegyzési kérelmét különböző perek hónapok óta hátráltatták. Pénteken Marius Oprea történész a nyilvánossághoz fordult jelezvén, hogy a PLUS-t bejegyző személyek a Securitate kommunista politikai rendőrséghez köthetők. Ezzel kapcsolatban Cioloș elmondta: nem tudott arról, hogy pártot bejegyző támogatók egyikének az apja a Securitate őrnagya volt. A körülménynek nem tulajdonított jelentőséget, mert szerinte az illető nem kíván politizálni. Azt is elismerte, hogy húsz éve meghalt édesapja a Belügyminisztérium szolgálatában állt, testvére pedig a belügyi hírszerzés alkalmazottja. Úgy vélte azonban, hogy ezeknek a kötődéseknek nincsen jelentősége a politikai pályafutásában.