Ezek után remélhetőleg mindhárom említett testület sürgős ellenlépéseket tesz, és a román állam retorzióként rögtön támogatásban részesíti Magyarországon azokat a vidékeket, ahol számottevő román nemzetiségű magyar állampolgár él. Sőt, ilyesfajta programokat hirdethet meg, és segélyezésben részesítheti Szerbiában a Timok-völgyi vagy az ukrajnai románokat is. És amiképpen idehaza a „többségi magyar kisebbség” hármas támogatásban részesül, hiszen pénzt kap Budapestről, Bukaresttől és a helyi költségvetésből, ugyanúgy a Románia határain kívül élő románok is kaphatnának pénzt Bukaresttől, Budapesttől, Belgrádtól vagy Kijevtől és a helyi költségvetésből is. A román állam Magyarországon is támogathatná sportlétesítmények létrehozását, ahhoz hasonlóan, ahogy Magyarország is teszi nálunk.
A civil fórum azt sem hagyja szó nélkül, hogy a kormány vissza­juttatta a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tulajdonába a városi sportbázist, ezért a fórum „kénytelen lesz megtámadni” bíróságon az erre hozott kormányhatározatot. És a bíróságok az ingatlan-­visszaszolgáltatások esetében nálunk mindig az állam javára döntenek (lásd a magyar egyházi és más ingatlanok helyzetét). A szentgyörgyi stadion állami tulajdonban maradása már csak azért is össznemzeti érdek, mert levegője gyógyhatású, amit a szurkolók tudnak bizonyítani, akik látták tavaly, amikor egy bukaresti drukker kerekesszékben jött és saját lábán távozott a Sepsi–Dinamo meccsről! Még rettenetesebb cselekedetekre ragadtathatják el magukat a Sepsi OSK szurkolói, mert a stadion az államéból a város magántulajdonába került, hisz már eddig is magyarul szurkoltak és mindenféle irredenta dalokat is énekeltek. De mi várható, ha a polgárok saját városuk tulajdonának érzik majd a stadiont, ahol többségben magyarok laknak?! Hol van Dan Tanasă, hogy még nem perelte be egyenként a szurkolókat, mert bizony nem kiabálják elöl és felül, hogy Hai Sfântu!, hanem azt, hogy Hajrá, Sepsi! Ha egy sportlétesítmény felújítását a magyar kormány segíti, akkor, ha például megharagszik valamiért, fogja azt, eljuttatja Kolozsvárra az alatta levő földterülettel együtt, ott felpakolja a gyorsvasútra, és már viszi is. Ezért erőltetik a gyorsvasút kiépítését Budapesttől a kincses városig. Sőt, önző módon már autópályákkal is megközelítették Romániát, hogy azokon vigyék innen, amit tudnak.
Az sem jó, ha Magyarország mindenféle beruházásokra hirdet pályázatokat, mert azokat esetleg magyarok is elnyerhetik, és akkor az lesz a vége, hogy az újonnan alakult cégek román nemzetiségűeket is alkalmazhatnak, és jól kizsákmányolják őket, ahogy ezer éven keresztül tették. A gazdaságfejlesztési programokban ugyan nemzetiségtől függetlenül bárki részt vehet, de a romániai magyarok, valószínű, tudnak magyarul, és így könnyebben hozzájuthatnak a támogatásokhoz, mert nem kell megvárniuk azt, hogy a kiírásokat valaki lefordítsa nekik románra. Nem ártana utánanézni és felülbírálni a személyek és tőke áramlására vonatkozó szabályok Európai Unión belüli alkalmazását úgy, hogy az minden tagországra érvényes legyen, csak egyedül Magyarországra ne. Ugyanúgy, ahogy egyértelműen kellene törvényesen szabályozni azt például, hogy Romániában bármely nemzet zászlaját lehet lobogtatni, csak egyedül a magyart nem. Mert akkor nem fordulna elő olyasmi, ami tavaly december végén történt Nagyváradon, ahol egy hölgy – valószínű, nemzeti felbuzdulásból – fel akart gyújtani egy, az RMDSZ-székházra kitűzött magyar nemzeti színű zászlót. A cselekedetet egy magyar fiatalember megakadályozta, de még nem vonták felelősségre, hogy az említett hölgyet megakadályozta hősi tettének végrehajtásában. Az csak természetes, ha Magyarországon, ott, ahol románok is élnek, a közintézményekre kitűzik a román zászlót. Ennek ott kötelezőnek is kellene lennie minden helységben egészen a Tiszáig, hisz odáig az is mind ősi román föld, csak az 1920-as békekötéskor Magyarországnak juttatták.