Református hírnökAz örökkévalóság

2019. január 31., csütörtök, Vélemény

Az öreg szerzetesnek nyugodt és derűs élete volt. Csak egy dolog bántotta, félt az örökkévalóságtól. A mennyországban a megdicsőült lelkek úgy éneklik Isten dicsőségét, mint a barátok a kórusban. Egy ideig elmegy, de egy örökkévalóságon át? Isten jelenléte biztosan nagy öröm lehet, de egy pár millió év után, ki tudja milyen unalmas lenne...

Egy tavaszi napon, szokása szerint, a kolostor közelében lévő erdőbe ment sétálni. A levegő üdítő volt, könnyű, tele fű- és virágillattal.
A barát sóhajtott egy nagyot, és eszébe jutott a nagy gond. Feje fölött éppen egy fülemüle dalolt. Olyan szép és változatos volt a dallama, hogy a barát minden gondját elfelejtette. Ilyen szépet még soha nem hallott. Szinte megfeledkezett az időről.
A végén mégis eszébe jutott, hogy a kórusban van a helye a többi barát között, és elindult. Furcsa volt neki, hogy a portás testvért egy olyan baráttal helyettesítették, akit ő nem ismert. Több szerzetes ment el mellette, azokat sem ismerte, soha nem is látta őket.
– Mit óhajt, atyám? – kérdezte a portás.
Kissé dühös lett a szerzetes, és csak annyit mondott, hogy siet a kápolnába, mert nem akarja lekésni az imádságot. A portás nem értette.
A barát tiltakozott és kérte, vezessék az apát elé. Az apát úr is ismeretlen volt. Ez teljesen rémületbe ejtette a szerzetest. Dadogva mesélte el, hogy csak egy rövid sétára hagyta el a kolostort, és azért késett, mert – pacsirtaéneket hallgatva – elidőzött egy pillanatra. Ezért a rövid késés, amiért bocsánatot kér. Az apát csendben meghallgatta.
– Legalább száz éve történt – mondta –, hogy egy szerzetes elhagyta a kolostort éppen ebben az évszakban és ebben az órában. Soha nem tért vissza, és nem is látta senki sem.
Ekkor a szerzetes megértette, hogy az Isten meghallgatta. Ha száz esztendő csak egy pillanatnak számít a gyönyörű fülemüle éneke mellett, akkor az örökkévalóság sem lehet több, mint egy pillanat Isten dicsőségének szemlélésében.

Bruno Ferrero

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2019-01-31: Vélemény - :

Színültig telt templomok, csordultig telt szívek (Ökumenikus imatized Sepsiszentgyörgyön) - Református hírnök

Január 18–27. között zajlott Sepsiszentgyörgyön a már hagyományossá vált ökumenikus imatized, melyen a történelmi magyar egyházak vettek részt. „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj...” (5Mózes 16,20) – csendült fel az elmúlt héten a mózesi törvény a város történelmi egyházainak templomaiban. A város templomos népe estéről estére, tíz napon keresztül, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül imádkozott együtt és áldotta Istent.
2019-01-31: Vélemény - :

Lelki útravaló a tarisznyádba: Isten segedelmével... megfogadom! (Református hírnök)

Talán már nem illik január végén erről írni; már idejétmúlt, vagy már annyit osztottuk-szoroztuk, hogy unalmassá vált. De most hadd beszéljünk róla még egyszer – talán ebben a 2019-es esztendőben utoljára –, és közelítsük meg e témát keresztyén szemszögből. Szóljunk a sok-sok fogadalomtételről, mely elhangzott az új esztendő küszöbén oly sok emberi ajakról: az új évben jobban odafigyelek az egészséges táplálkozásra; az új esztendőben többet fogok majd mozogni; ma még elszívom az utolsó szál cigarettát, de holnaptól megpróbálok leszokni. Ezek a testi épségünkre hangsúlyt fektető fogadalmak, de bizonyára sok fogadalom elhangzott a lelki életünkre nézve is: többet pihenek majd; jobban odafigyelek a szeretteimre; leszokom a káromkodásról, trágár beszédről.