Demeter Virág Katalin
Néhány hete, az influenzajárvány hivatalos bejelentése előtt, ám több ezer megbetegedés közepette alaposan felkavarta a kedélyeket régi-új oktatási tárcavezetőnk kijelentése. Újságíró faggatta arról, mit kellene tenniük járvány küszöbén azoknak a diákoknak, akik iskolájában nincs szappan a mosdókban? Andronescu asszony megoldásként ajánlotta: használjanak nedves törlőkendőt, az mindig kéznél van, és nem mellesleg antibakteriálisak is – toldotta hozzá.
Álláspontja a szülők körében érthetően nem aratott sikert, hiszen a szappannal és vízzel történő kézmosás fontossága, lényege jó ideje ismert. A több sebből is vérző hazai oktatási rendszer megannyi hiányossága ellenére igencsak fájó, hogy a gyermekek higiéniájára évek óta nem jut elég pénz. A magát civilizáltnak és európainak tartó Romániában még 2019-ben is tény: az angol WC és a vezetékes víz megannyi iskolában, óvodában csupán távoli álom. Tavaly országszerte több mint kétezer óvoda és iskola működött hasonló körülmények közt: az épületekben nem volt vezetékes víz, nem csatlakoztak a szennyvízhálózathoz, angol WC helyett pedig az udvaron lévő árnyékszéket kellett használni pedagógusoknak, gyermekeknek egyaránt. Nem javít a helyzeten Ecaterina Andronescu napokban nyilvánosságra hozott statisztikája sem: a szaktárca most hivatalosan 1460 olyan iskoláról tud, melynek az udvaron van a WC-je.
Hosszú évek tétlenkedése után nehéz hinni a miniszter asszonynak, aki azt ígérte, idén majd 70 millió lejt különítenek el az állami költségvetésből, hogy pottyantós WC helyett új mosdókat építsenek az érintett oktatási intézményekbe. Kételkedésünket, elképedésünket csak tovább fokozza a tárcavezető másik terve, ugyanis az alapvető infrastrukturális beruházásokat mellőzve 400 millió eurót (!) költene arra, hogy jövőre minden hazai diák táblagépet kapjon, illetve minden iskolát okostáblákkal szereljenek fel.
Nem vitatjuk az ilyen jellegű fejlesztések szükségszerűségét, ám egészségünk, gyermekeink egészsége mégsem lehet alku, halogatás tárgya. Egy magára és saját jövőjére valamit is adó országban elsődlegesnek kellene lennie a higiéniának, hogy a pedagógusnak ne otthonról kelljen pillepalackban vinnie a vizet az iskolába, hogy diákjai kezet moshassanak, vagy éppen igyanak. Ideje volna már felzárkózni a nyugati világban természetesnek tartott higiéniához, és civilizált társadalomhoz méltó feltételeket teremteni gyermekeink, pedagógusaik számára. Fájó és valahol bántó is, hogy sok szülő most is úgy indítja gyermekét óvodába hónap elején, hogy a papírszalvéta és zsebkendő mellé jókora adag folyékony szappant is kénytelen csomagolni. Mert bizony hasonlókra is van bőven példa a civilizált Romániában.
