A vendéget M. Simon Katalin mutatta be a népes közönségnek. Az Eukaliptuszok és Kenguruk címet viselő mű 2017-es ausztráliai élményekből született, előbb a Héttorony Irodalmi Magazin és a Brassói Lapok közölte folytatásokban.

A Terra Australist, azaz a „Déli Földet” 1606-ban fedezte fel a holland Willem Janszoon. A szerző bemutatja az aborigének, vagyis Ausztrália őslakosainak kultúráját is. Döbbenetes például, hogy hamarabb ismerték az árapályjelenség hátterét, a Nap és a Hold közti kapcsolatot, mint az európaiak. Harminc-ötvenezer éves emberi kultúráról van szó: emlékeik vannak negyvenezer évvel ezelőtt kihalt állatokról vagy olyan területekről, amelyek több mint tízezer éve tenger alá kerültek.

Ausztrália a legöregebb és a legkisebb kontinens, ugyanakkor a legszárazabb, de a legkülönösebb állat- és növényvilággal rendelkező földrész is. Az Antarktiszt leszámítva a legtávolabb esik Európától, és ez a legritkábban lakott kontinensnyi ország. Egyik legnagyobb települése, Melbourne a kontrasztok városa, zöldövezetek, régi épületek és felhőkarcolók egyaránt megtalálhatók itt, a játszótereket például körbekerítik, ellátják gyerekzárral, mellette a tábla: „Vigyázat, kígyók!” A folyók és a tavak általában nem kristálytiszták, és tele vannak krokodillal. Az esetenként száz méternél is magasabbra növő eukaliptuszok alkotják Ausztrália erdeinek kilencven százalékát, kétszázhetven fajuk létezik.

További érdekesség, hogy vannak ugyan kókuszerdők, viszont nem szabad a kókuszpálmák alá állni, a lehulló kókuszok ugyanis több balesetet okoznak, mint a krokodilok és a cápák együttvéve. Szintén veszélyes növények az „özvegycsinálók”: ezek akkorára nőnek, hogy nem bírja a törzsük és lezuhannak – ilyenkor előfordul, hogy agyonütnek egy-két embert – innen az elnevezésük. Számos információt tudhattunk meg a kontinens állatvilágáról is – így a könyvismertető és a képek révén összességében jó élmény volt bepillantani Ausztrália különlegességeibe. Reméljük, még lesz hasonlóban részünk.