Amikor nyugdíjas egyetemi társaimmal találkozókat tartottunk, akkor döbbentem rá, hogy volt kollégáim egyikét sem nagyon foglalkoztatja már (volt) szakmája, viszont mindegyikük doktorálhatna egészségügyi problémák megoldásából. Mondhatni, kitűnően értenek különféle betegségek gyógyításához és a gyógyszerekhez is. Vannak, akik magukon tanulmányozzák az Alzheimer-kórt, mások a prosztatát, de akadnak szívinfarktusban, gutaütésben járatosak, és sokan a porckopásban is szakértők. A testesebb, teltkarcsú hölgyek főleg a táplálkozástudomány, a fogyókúrák nagymesternői. Egy ilyen egyetemi találkozó felér egy tudományos orvosi és gyógyszerészeti kongresszussal.

A nálunk uralkodó viszonyok között, miként Matteo Politi, bármelyikünk elmehetne álorvosnak, csak egy álügyvédet kell keresnie, mint az említett csodadoktornak, aki intézi a működéshez szükséges engedélyeket. Bár lehet, hogy némi akadályt jelentene, hogy kissé több iskolánk van, mint neki, és egyikünk sem tevékenykedett parkolóőrként. Nem is értem, miért kerekedett ilyen nagy botrány az ügyből, mert (ál)dr. Politi elég jól működött, és mégiscsak némi pótlékot jelentett eltávozó orvosaink helyett. Amikor mindennap hallunk, látunk híres kórházakban történt műhibákról, akkor ő csak egy kisebbecske hibát vétett. Egy nőnek ugyanis, akit megműtött, kivirágzott a mellbimbója, és csak egy év múlva lehetett újra műteni.

Most, a Politi-botrány után az egészségügyi minisztérium vizsgálata nyomán kiderült, hogy két másik esetben is illegálisan bocsátottak ki orvosi bélyegzői kódot, és került még egy álfogorvos is. (Csak nehogy a végén kiderüljön, hogy Romániában több álorvos működik, mint szakképzett!) Politi doktor úr a YouTube-ot nézve tanult meg műteni. Jó valamire tehát az internet is. Még az atombomba elkészítésének receptjét is le lehet tölteni, és maholnap egy ügyesebb kezű terrorista odahaza a konyhaasztalon annak mintájára elkészíthet egy kisebbfajta atombombát is. Mint hallom, rengeteg beteg az internetről szerzett információkkal fordul orvoshoz, közli, milyen traumában szenved, és nem tűri, hogy az orvos okvetetlenkedjék, és netán egyebet mondjon, mint a maga által felállított diagnózis. A képzelt betegeknek meg nem szabad nyíltan a szemükbe vágni, hogy egészségesek, mert bánatukban rögtön elpatkolhatnak. Hála a gyógyszergyártók reklámözönének, a kuncsaft azt is megszabja, hogy milyen gyógyszert írjon fel neki az orvos. De ha nem is írná fel, elég olyan szer van, amelyet szabadon meg lehet vásárolni. Most a legnagyobb divat az influenza, amelyre mindenféle csodaszert (csodaszart) árulnak. Húsz megvizsgált készítmény között olyan is akad, amelyikben 14 grammnyi szerben 13 gramm cukor és hétféle adalékanyag rejtőzik, a többi mind-mind hatóanyag lehet. Közben minisztériumi közvetítéssel azt is megtudtuk, hogy az influenza legjobb ellenszere a szappanos kézmosás. Létezik ugyan védőoltás is, amely létfontosságú különféle betegségek megelőzésére, és amely ellen sajnos vannak, akik kampányolnak, életveszélybe sodorván gyermekeiket is, de az influenza kissé huncut vírus, mert képes átalakulni, és előfordulhat, hogy mire valaki bekapja, az éppen tomboló törzs más identitást vesz fel, úgy lopakodik tovább. Régebb is azt mondták, hogy ha az influenzát kezelik, akkor hét napig tart, ha nem, egy hét alatt múlik el.

Mindezeket tapasztalva nem lenne nehéz orvosként adni el magam, annál is inkább, mert tudok vércukrot és vérnyomást is mérni. Az nem számít, hogy nincsen semmiféle hivatalos egészségügyi felkészültségem. Asszisztensi diplomát vehetnék kétezer lejért, és készen hazaküldenék (van rá példa), s hátha a marosvásárhelyi egyetem ügye is arrafelé dől el, hogy az orvosi diploma is beszerezhető lesz a feketepiacon.

Különben nálunk bármilyen állás betöltéséhez nélkülözhető az ahhoz szükséges képzettség. Sokszor kerülget a gyanú, hogy a bábkormányfőnk mellett is csupa álminiszter áll, sőt, még az is lehet, hogy elnökünk is csak álelnök.