A test, a bőr illatosítása mind kevésbé női kiváltság. Az egyéniséghez illő szer kiválasztása kellemessé teszi viselője közérzetét, s mértékkel használva a környezetére is kedvező hatást gyakorol. Csakhogy éppen a kiválasztást és a mértéket szokták eltéveszteni.
Az illat éppúgy öltöztet, mint a megfelelően eltalált stílusú ruha, cipő, táska vagy szemüveg, amire azt mondja viselője: ezt nekem találták ki! Lényeg, hogy egyéniségünkhöz, korunkhoz, habitusunkhoz illő parfümöt találjunk, s ez nem is egyszerű feladat.
A szakember azt tanácsolja, hogy a kiválasztott illatot mindenki feltétlenül próbálja ki a saját bőrén, mert a valódi hatásról így tud meggyőződni.
Hova is fújjuk a hódító-bódító illatot? Próbánál mindig a csuklóra, hiszen ott érződik legjobban. Egyébként a fül mögé vagy a mellközépre. Nyáron a hajra kell fújni, mert ott egy-két napig is megmarad. Napozás és szolárium előtt tilos parfümöt feltenni, de ha szeretnénk jól érezni magunkat a bőrünkben, ugyancsak a hajra ajánlatos permetezni.
Figyeljünk parfümünkre, ha többen dolgozunk egy helyiségben — bankban, irodában, egy légterű munkahelyen —, mert ha túl tömény illatok keverednek, fejfájás, egyéb irritáció keletkezhet egy idő után.
Soha ne használjunk parfümöt, ha beteglátogatóba megyünk, mert nem tudhatjuk, mire allergiás a beteg. Ha pedig orvoshoz vagy templomba tartunk, ugyanígy mellőzzük a tömény illatfelhőt. Inkább kedvenc márkánk testápolójával kenjük be magunkat vagy csak kezünket, könyökünket, lábfejünket, máris az üdeség érzete jár át minket.
Nem helyes, ha valaki saját parfümje illatát érzi, mert akkor tudható, hogy a környezetünket is irritáljuk vele. Csak az illat permetezésekor és a ruha levetésénél járja át a könnyedség szaglószervünket. A parfümtörténelem ugyanis nem arról szól, hogy folyamatosan érezzük az illatot, hanem hogy mi érezzük jól magunkat a bőrünkben.
(MTI-Press)