Többedmagával szokott előfordulni az erdő talaján. Sokszor egészen belesimul a földbe. Gyakran alig látszik vagy egyáltalán. Legelőbb kucsmagombaszedés alkalmával találtam rá, amikor is ággal szokta az ember megbolygatni az avart, a talajt, hátha ott lapul valahol a telitalálat.

Kalapja szabálytalan alakú, alig 4–11 cm átmérőjű, előbb fehér, aztán szürke, szürkésfekete, fekete. Lemezei ritkán állók, különböző hosszúságúak, vastagok, fiatalon fehéresek, idővel szürkéskékekké válhatnak. Szára, tönkje 4–8 cm, vastagsága 1,5–3 cm, eleinte fehér, majd szürke színű, csúcsa kissé pikkelyes. Spórája fehér.

A kalapbőr alatt húsa szürke, különben fehér. Bizalomgerjesztő, ezért is néztem utána, hogy vajon mi lehet. Elég jó adag került belőle a nyárral vegyes bükkösben azon a március végi reggelen.

Népi neve nincs még minálunk. Román népi neve korai megjelenésére utal: băloasă de martie. Aligha téveszthető össze más gombával, a gombákhoz szinte semmit sem értők persze akár májusi pereszkének vagy tövisaljagombának is nézhetik, noha például színe, alakja, termésideje más, mint a felsoroltak esetében.

Fontosnak inkább azért tartom ismertetését, mert védendő gomba a tavasz eme szürke eminenciása. Persze megkóstolhatjuk, ha olyan helyre akadtunk, hol bőven termett, jó, ízletes „szürke baráthoz” lehet szerencsénk. Sütve, savanyúság részeként, levesben egyaránt fogyaszthatjuk.

Zsigmond Győző