Balázs Réka és Papp Adolf családterapeuta házaspár ezzel a címmel tartotta a nyolcadik alkalommal szervezett Házasság hete első előadását Sepsiszentgyörgyön az unitárius egyház tanácstermében. A keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával létrehozott rendezvénysorozat minden alkalommal egyre több érdeklődőt vonz, ami azt jelzi, fontosak számunkra a családi értékek, próbálunk tenni azért, hogy házassági kötelékeink megerősödjenek, hogy megoldjuk vagy megelőzzük párkapcsolati problémáinkat.
Pál Tünde pszichológusnő felvezetőjében örömét fejezte ki, hogy lassan túl kicsinek bizonyul a helyszín a rendezvény iránt érdeklődők számára, majd átadta a szót a meghívottaknak, Mihalec Gábor gondolatait idézve: a házasság az, ahol nincsen B terv, mert ha egyszer elköteleződtünk, akkor az egy életre szól.
Rövid bemutatkozásuk után az előadók a randevú szó jelentését és a párválasztás évszázadokon átívelő, számunkra olykor humorosnak ható történetét követték végig nagyon gyorsan elérkezve napjainkig, amikor elsősorban a férfi és női szerepkörökre való rátermettség dönti el, hogy ki kihez való, de ez csak az együttélés során derül ki, semmiképpen nem az internetes társkeresők bemutatkozásaiból, ahol „mindenki azt mondhat magáról, amit akar”. Még beszélhetünk ugyan hagyományos randiról és udvarlásról, de a mai fiatalokra inkább a hook-up (kihalászni, felcsípni) kultúra jellemző, mely legtöbbször az alkohollal és szexszel kapcsolatos dolgokat jelent.
Felelősségvállalás nélkül nincs család – mutattak rá az előadók –, és az integráció mellett arról is fontos lenne beszélni a fiatalokkal, hogy tetteiknek milyen következményei lehetnek a családi élet szempontjából. A legnagyobb felhajtás mindig a párválasztás körül van, de hogy mit lehet kezdeni egymással a választás után, az az igazán nagy kérdés – mondta Balázs Réka, aki szerint ha a randiszervezéssel kapcsolatos rengeteg tájékoztatót a házastársak is betartanák, ha a kifelé való megfelelési energiát befelé, a családunk felé fordítanánk, sokkal jobb lenne a házasságunk.
Kötődés nélkül nem lehet eldönteni, milyen társat szeretne az ember – mutattak rá. Mint elmondták, a házastársak zöme általában nem a párjában csalódik, hanem a saját elvárásaiban, ami azért történik, mert többnyire a komplementer személyiségek iránt vonzódunk, de ami a kapcsolatunk elején vonzó a társunkban, éppen az fog idegesíteni benne egy idő után. Márait idézve kijelentették, hogy csak akkor találhatjuk meg az igazit, ha hajlandóak vagyunk kialakítani őt magunknak.
Ezután a különböző kapcsolattípusokról esett szó, és arról, hogy ezeknek milyen hatása van a gyerekek életére, majd kifejtették, hogy lehet randizni egy életen át, ha megkaptuk hozzá a szülői áldást, ha jó párkapcsolati mintáink vannak, ha a bizalom és elköteleződés a házasságunk alapja, ha leválasztjuk a múlt árnyékait a rólunk szóló történetről, ha tudatosan megpróbáljuk megvédeni a kapcsolatunkat a kísértésektől, ha tisztán megfogalmazott elvárásaink vannak egymás iránt, ha az egymással való kommunikációnk nem csak a sérelmekről szól... Fontos még a kölcsönös tisztelet és igazságosság, és a „sajnálom” kimondása, mert csak ezután lehet tiszta lappal folytatni, és arra is figyelnünk kell, hogy lehetőleg arra szánjuk a legtöbb időnket, ami a legfontosabb számunkra.
A nézők kérdéseire válaszolva több konkrét esetről is meséltek végezetül az előadók, majd elhangzott egy újabb alapigazság: nincs jó és rossz házasság, csak működő és nem működő van.
