Farkas Réka
Úgy tűnik, Tudorel Toader igazságügyi miniszter addig feszítette a húrt, míg az elpattanni látszik, az elmúlt héten ismét sürgősséggel elfogadott kormányrendelet immár nemcsak az utca emberét, de a bírákat, ügyészeket is tiltakozásra sarkallta. Pénteken országszerte tartottak tüntetéseket a taláros testületek tagjai, vasárnap este pedig több ezren vonultak utcára támogatóik nemcsak Bukarestben, de a nagyobb városokban is. A tét: az igazságszolgáltatás politikai irányítás alá vonásának megakadályozása.
Sok vihart kavartak a tavaly elfogadott igazságügyi törvények, ki-ki szája íze, politikai irányultsága és érdekei mentén fogalmazta meg a pró és kontra érveket, ám most látszik igazán, hogy a feketeleves még hátravan. A már amúgy is vitatott jogszabályokat most egyre-másra módosítják, méghozzá sürgősségi kormányrendeletekkel, fél év alatt immár harmadik alkalommal vezetnek be radikális változásokat a parlament megkerülésével, a szakmai fórumok megkérdezése nélkül. Immár nemcsak az ellenzék, de az érintettek is állítják: az igazságszolgáltatás függetlensége forog kockán, a jelenlegi hatalom mindent megtesz, hogy hűséges embereit ültesse kulcspozícióba, politikai befolyását érvényesítse az ügyészek által vizsgált vagy elfektetett ügyek esetében, de akár a bírói ítéleteknél is. Van, aki a kommunista időket emlegeti, mások a 2003–2004-ig tartó időszakot, amikor minden volt, csak független nem ez a hatalmi ág.
Nehéz eldönteni, kinek van pontosan igaza, mert tény és való, sokan a bőrükön érezték, hogy bizony a bíróság és az ügyészség az elmúlt másfél évtizedben sem működött függetlenül. Másfajta hatalomnak, érdekeknek volt alárendeltje, kevésbé látható és érezhető módon, de sok eset igazolja ennek tényét. Ugyanakkor mindennek felszámolására nem az a megoldás, hogy most a politikum éppen hatalmon levő fele teszi rá a kezét, és ugyanolyan piszkos módszerekkel, alantas módon igyekszik bedarálni az igazságszolgáltatás főbb szereplőit, mint ami ellen küzdeni látszik.
Nem csoda hát, hogy az érintetteknek szép lassan elegük lett ebből a játékból, s úgy tűnik, végre a sarkukra állnak, hogy a valóságban is érvényt szerezzenek az alkotmány által is szavatolt függetlenségüknek. Hogy miért csak most? Miért tűrték mindeddig a különböző uralmakat? Talán az igazságszolgáltatás berkeiben is most kezdenek teret nyerni a fiatal bírák és ügyészek, akik nem kommunista szellemben tanulták mesterségüket, akiket megérinthetett immár a Nyugat szele, bátorságuk is több elődeikénél, s tisztában vannak vele, mi illeti meg őket, mi a valós feladatuk. Ha ők megérzik saját erejüket, és hajlandóak lerázni magukról a különböző – titkosszolgálati vagy politikai – hatalmak béklyóit, akkor van remény arra, hogy a román igazságszolgáltatás is függetlenné válik, és idővel talán azok bizalmát is visszanyeri, akiket szolgálni hivatott: a polgárokét.
