Iohannis a Szociáldemokrata Pártot inkompetensnek, hazánk irányítására alkalmatlannak minősítette. Ebből az következik, hogy rossz irányba viszik az országot, és a szakadék felé rohanunk. Elnökünk, valószínű, csakis ettől való aggodalmában lassítja az ország saját vesztébe való rohanását, és ezért tesz ott keresztbe, ahol csak tud, mindannyiunk érdekében.

Így már érthető, hogy miért húzza-nyúzza gyakran egy-egy miniszter kinevezését, és szorgalmasan gyakorolja minden, a parlament által jóváhagyott törvény visszaküldését, s vág bele a költségvetési törvény alkotmánybírósági óvásába, ahogy tette minden, a kisebbségeknek kedvező törvénnyel is. Ez utóbbival, valószínű, a többségi nemzetnek akart kedveskedni, ami érthető. A költségvetési törvény hiánya különben nálunk közel sem olyan nagy probléma, mint Amerikában, ahol idén januárban szintén emiatt 800 ezer kormányzati alkalmazott dolgozott fizetés nélkül, és közülük 380 ezret kényszerszabadságra küldtek. De ott a köztársasági elnök a kormány vezetője is, így Trump sem kap fizetést, ami valószínűleg nem is nagyon hiányzik neki. Ha nálunk sem kapna Iohannis gázsit, akkor lehet, másképp, gyorsabban gondolkodna és cselekedne. Itt, bár nincs költségvetés, de attól még mennek a fizetések a közszférában.

A kormánypártok véleménye szerint kitűnő Lia Olguța Vasilescunak Iohannis ötször is megtagadta kinevezését azzal a magyarázattal, hogy alkalmatlan betölteni ilyen magas funkciót. Csak amikor legutóbb azonnal egyetértett, hogy Răzvan Cucot nevezze ki szállításügyi miniszternek, akkor kezdett derengeni nekem, hogy miért tette. Cuc úr ugyanis már korábban volt egyszer közlekedési miniszter, de akkor fél év után lemondatták olyan címen, hogy inkompetens, leváltásával pedig rögtön egyetértett elnökünk. Azóta bizonyosan éjt nappallá téve tanult, és így ismét bejelentkezett közlekedési miniszternek.  Nagy érdeme az, hogy szavatartó. Régebbi kinevezésekor megkérdezték, hogy mennyi autópályát szándékszik megépíttetni, azt mondta, hogy semmit nem ígér, és sikerült betartania szavát, minisztersége alatt egy centiméter sem készült el. Most állítólag úgy került vissza miniszternek, hogy megzsarolta a kormánypárt vezérét, Dragneát, hogy kiáll a pártból és átpártol egy másikba, ráadásul még magával visz másokat is. (Ily módon lett ismét oktatásügyi miniszter Ecaterina Andronescu is, aki ismét büszkén és boldogan dolgozik az ifjú generáció okításának jobbításán.)

Azt, hogy hány kilométer autópálya épül, megkérdezték Dăncilă asszonytól is, aki megmondta, hogy az nem megy olyan könnyedén, hisz ahhoz mindenféle tanulmányokat s terveket kell elkészíteni. Ha ilyenek nincsenek is, de kész programjaink, azok vannak. Létezik már nemzeti programunk a helyi fejlesztésekre, amelyről a szintén frissen kinevezett fejlesztési miniszterünk, Vasile Daniel Suciu is regélt a kormányfőre hivatkozva. Mint a miniszterelnök asszony mondta, ezzel kihúzzák az országot a sárból. Azt már szégyellem leírni, hogy mit mondanak mások, hogy mibe nyomták bele.

Persze vannak rosszhiszemű újságírók, akik kikurkászták, hogy az államkasszából hatalmas pénzek mentek el potyára, tízszeresére duzzasztott számlák kifizetésére, amit alkalmazott nélküli cégeknek juttattak. Például egy Hercinic nevű kft. polgármesteri hivatalokon keresztül 130 szerződést kötött a fejlesztési minisztériummal. Végül is jó, hogy rossz irányba haladunk, a régi-új közlekedési miniszter mandátuma alatt ismét nem épül egyetlen méter autópálya sem, és dugába dől a vidékfejlesztés, a lényeg, hogy Iohannis el tudja játszani a nagy ellenálló harcost, és így abban reménykedhet, hogy ismét elnökké választják.