Ariel...

2019. február 28., csütörtök, Jegyzet
László Zsuzsa

Mind a mai napig úgy tudtam magamról, hogy elfogadó, elég sok mindent megértő vagy legalábbis megérteni próbáló ember vagyok. A gyermekeimet is afelé irányítgattam, hogy a nem szokványos, magukban másságot hordozó dolgokkal, jelenségekkel szemben ne ítélkezzenek, próbálják egyszer megérteni és – amennyiben lehet – elfogadni. Mert sokan vagyunk, sokfélék, és mindenkinek joga van úgy élni, ahogyan az neki jó. Természetesen, az egymáshoz való egészséges alkalmazkodás keretein belül. Nagyon úgy néz ki, hogy eredményes volt velük ebbe az irányba lépegetni. Akkor is, ha az enyhén idealistának tűnő hozzáállás nem a könnyebbik út.

Mostanság azonban olyasmik történnek, amik kapcsán újra magamba kell néznem. Lehet, hogy változtam, nincs már meg bennem a kellő nyitottság? Kezdek betokosodni, nem tartok lépést a külső változásokkal, megkopott az elfogadó, megértő szándék bennem? Lehet, mert azon kapom magam, hogy bizonyos dolgokat kezdek nem érteni. És mielőtt folytatnám, még egyszer hangsúlyozom, soha nem bolygattam, hogy ki miben, miként keresgéli és találja meg a hitét, hogyan és kit szeret. Magánügy, elemi szabadság. Ha valaki, megküzdve a démonaival, megteszi azt a nem könnyű lépést, hogy nemet változtat, vagy választ az önhibáján kívül történt genetikai hiba miatt, annak legnagyobb tiszteletem! (Több kiváló filmet is láthattunk ebben a témában, az egyik legszebb A dán lány, ajánlom mindenkinek, aki nem látta.) Az életemben előforduló emberek, barátok sem ezen szempontok alapján kerültek képbe.

Ezek után térjek végre a tárgyra! Hogy biztos legyek a dolgomban, alaposabban utánanéztem a genderelméletnek, azt hiszem, nem pontosan értelmezzük, annak ellenére, hogy nagyon divatos, fennforgó fogalom. S mit nem értek? Például sehogy sem értem a harmadik nemet. (Arról nem beszélve, hogy vannak kultúrák, ahol többet is számon tartanak.) Aztán nem szívesen látok szakállas nőket estélyi ruhában, nem értem, amikor ilyen-olyan versenyeken kevésbé szakmai, mint inkább „nembeli különcségek” alapján osztogatnak díjakat, nem értem, ami a divatbemutatók kifutóin történik, nem értem, honnan és minek ez az elszántság, amivel az elnemtelenedés irányába tolatunk. A nemtelenség vagy kétneműség nem új jelenségek, mint tudjuk. Fellelhető a mitológiákban, művészetben, irodalomban, drámairodalomban. Máig legkedvesebb szerepem Ariel Shakespeare A viharjából. A nemtelen szellemlény. Az más kérdés, hogy a mi előadásunk utolsó perceiben, amikor Prosperó­tól visszanyeri a szabadságát, kiderül róla, hogy lány. Akit szabadsága első perceiben megerőszakolnak. Megrázó, újszerű, elgondolkodtató megközelítése volt a nemtelenségnek, a nemtelen szellemnek. Mondjuk gyakran, hogy a munkájában a színésznek is nemtelenné kell válnia, hogy bárkit, bármit el tudjon játszani. A gondolatok szolgálatában. Szóval ősrégi, bonyolult, kimeríthetetlen a nemiség problematikája.

Nincs meg hozzá a kellő tudásom, rálátásom, és nem is az én tisztem valamiféle tudományos boncolgatása, megfejtése a mostani jelenségnek, de nem hagy nyugodni, és egyre inkább zavarba hoz. Nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá, nem tetszik, ami történik. Ráadásul nem is veszélytelen. Tizenéves fiatalok legújabb szórakozása, hogy fiúból lánnyá, lányból fiúvá alakulnak át egy rövid kis videó erejéig, és nyilvánossá teszik az interneten. És ez már nem játék.

Mindezek a legújabb francia „ötlet” kapcsán fordultak meg a fejemben. Hogy iskolai, hivatalos dokumentumokban az anya és apa úgy szerepeljen, mint szülő egy és szülő kettő. (Vajon én hányas számú lennék?) Lehet, hogy jó szándékú lépés, de elképzelek egy vasárnapi kiruccanást, amikor a türelmetlen gyerek beszól a szüleinek: „egy-kettő, induljunk!” Tudom, hogy rossz poén. Szerintem sem vicces...

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2019-02-28: Közélet - Demeter Virág Katalin:

Ne bélyegezzék meg a Csíki negyedet (Lakossági fórum)

Nyílt fogadóórára inkább, semmint lakossági fórumra emlékeztetett az a kedd esti találkozó a sepsiszentgyörgyi Csíki negyedi iskolában, ahol a Sepsi GAL Egyesület tervezte bemutatni az érintett városnegyed felzárkóztatását, fejlesztését célzó elképzeléseit, terveit. És bár az uniós forrásokból finanszírozott beavatkozásokat részleteiben nem sikerült az érdeklődőknek felvázolni, a helyiek panaszáradatára részben sikerült megoldást találni. A találkozón megjelent Csíki negyediek kivétel nélkül azt szeretnék, ha a ma rossz hírnévvel illetett városrészt nem bélyegeznék meg a sepsiszentgyörgyiek, és ismét olyan szép, kellemes lakótelep lehetne, mint néhány évtizeddel korábban.
2019-02-28: Máról holnapra - Mózes László:

A tolerancia és a tükör

Nem meglepő, ám mégis visszatetsző egy friss felmérés eredménye, miszerint a románok több mint fele bizalmatlan a magyarokkal szemben. Sok ez vagy kevés, tekintve az előzményeket? Sok, hiszen e szám határozott csökkenésében vagyunk érdekeltek, de egyelőre csak ott tartunk, hogy a megkérdezettek 53 százaléka fenntartását jelzi a magyar közösséggel szemben. Igaz, ez még mindig kevesebb, mint a homoszexuálisok 74 százalékos elutasítása vagy a romákkal szembeni 72 százalékos bizalmatlanság. Mindez elfogadhatatlan, és e tények megerősítik: a romániai társadalom tekintélyes részétől távol áll a tolerancia.