Amikor hatéves lettem, azt mondtam édesanyámnak, hogy szeretnék varrni. Anyám így felelt: — Kicsi vagy te még, megszúrod az ujjadat. — De én egyre csak erősködtem. Végül édesanyám előhúzott a ládafiából egy piros rongyocskát, és odaadta nekem, aztán piros cérnát fűzött a tűbe, és megmutatta, hogyan fogjam. Dologhoz láttam, de nem tudtam egyforma öltéseket csinálni: az egyik öltés túl hosszú lett, a másik meg nagyon a szélére került, és keresztbe állt. Közben megszúrtam az ujjamat, és szerettem volna visszafojtani könnyeimet, de anyám megkérdezte: — Mi az? — s én nem bírtam tovább, és sírva fakadtam. Ekkor édesanyám játszani küldött.

A fiú hazaérkezett a városból a faluba, az apjához. Szólt az apja: — Ma szénagyűjtés lesz, fogd azt a gereblyét, s menjünk, segítesz majd nekem. — De a fiúnak semmi kedve sem volt a munkához, s ezt felelte erre: — Én sok tudományt tanultam, s minden falusi szót elfelejtettem aközben. Mi az a gereblye?