A szobrászat mint kifejezési forma tulajdonképpen Ütő Endre önmaga-keresésének egyik területe csupán. Operaénekesi karrier és a budapesti Operaház igazgatói megbízatása után nyugdíjasként Lovasberényben él feleségével, akivel együtt alkotóműhellyé és galériává varázsolták lakhelyüket, a több mint kétszáz éves parasztházat. A náluk látható anyag válogatás a Lenke-galéria kerámia-, szobrászati és fafaragásos alkotásaiból.

Jóllehet a művész Budapesten született, mégis hazajött a Székelyföldre, hiszen apai-anyai ágon egyaránt székely származású. Ez a hovatartozás adja emberi és alkotói hitét, formavilágának alapját. Ihletője a magyar népmese-, ballada- és mondavilág, a Biblia, a magyar történelem és irodalom nagyjai, a hagyományos népi életforma. A művész egyéni olvasatában az ismert motívumok sajátos kompozícióvá nemesednek a hagyományos és modern formaeszközök segítségével. Faragóvésőt emel, színt választ vagy agyagot formáz, ugyanaz a vezérelv: eredeti módon éli meg mindazt, ami nemzeti identitásunkat jelenti. Említésre méltó a Hommage tablósorozat, a Szárnyas oltár, Sámántánc, Attila, 1956. Mázas kerámiaszobrai gyakran groteszkbe hajlanak, például a Buddha vagy a Mózes 11. parancsolata.

A mindenkori alkotó szellemi szabadsága Ütő Endre esetében maga választotta kötöttség: nemzetének szolgálata, a magyarságélmény felemelő szépségének és tragikumának együttes ábrázolása. Az unitárius művész vallásosságában is a magyarság legjobb hagyományait követi a hitbeli sokszínűség ábrázolásával. A Székely pietá ezt a nyitottságot és elmélyültséget bizonyítja.

Ütő Endre tárlatát szabadegyetemként ajánlom vakációzó tanárnak, diáknak, unokákat sétáltató nagyszülőknek, tartalmas kikapcsolódást nyújthat sűrű elfoglaltságai szünetében bárkinek, aki magyarságát szívesen éli meg a művészet szintjén, vagy azoknak is, akik a globalizációs közöny tüneteitől szenvednek a kánikulában.

Fazakas Ágnes