a büszke a délceg
lennénk csupán vágott szárnyú
csapkodó sirályok
egy tenyérnyi tisztaság
a sárga szennyet öklendő
vad folyók felett
a már lebegni se tudók
a sohasem EL-ek
a sohasem VISSZÁ-k
mint az önnönmagukba
börtönzött szellemek
húzzuk nyúzzuk a zakó
a nagykabát ujját
csuklónkon a szögesdrótnyomokat
hogy meg ne lássák
a sohasem EL-ek
a sohasem VISSZÁ-k
se nem a folyón
se nem a parton
nem az Olton
nem a Duna-parton
csak valahol csak valahol
s amíg alszunk éjjelente
az olcsó sörök mámorában
kivándorolnak belőlünk
a kékrevert földdarabok
