Az adóhivatal visszaáll a 2013-ban indított reform előtti szerkezetre. Legalábbis erre enged következtetni az az elnöki aláírásra váró törvénymódosítás, amely eltörli a regionális központokat, a hatásköröket visszaadja a megyei hivataloknak, de ez olvasható ki a pénzügyminiszter nyilatkozataiból is. A történet akár jellemzőnek is mondható, híven illusztrálja a döntéshozók hozzáállását az államháztartás szempontjából kiemelkedően fontos intézmény működéséhez.
A kezdetek
Közel hat évvel ezelőtt, 2013. július elején jelent meg az a sürgősségi kormányrendelet, amelynek értelmében átszervezték az országos adóhivatalt. Az akkori indoklás szerint több intézmény összevonása a cél – az Országos Adóügynökségbe beolvasztják a vámhivatalt és a pénzügyőrséget, külön korrupcióellenes struktúrát hozva létre –, ugyanakkor a hét fejlesztési régiónak és a fővárosnak jogi személyiséggel rendelkező központ státuszt adtak, miközben a megyei hivatalokat lefokozták, és megfosztották egy sor hatáskörtől is. A megyei pénzügyi hivatalok elveszítették jogi státuszukat, igazgatóságok szűntek meg, átalakult a személyzeti struktúra. Az ügynökség átszervezése – az akkori hivatalos indoklás szerint – az adórendszer korszerűsítésének folyamatába illeszkedett, a „reformot” az unióval is egyeztették, s a Világbank kölcsöne teremtette volna meg az átalakításhoz szükséges pénzügyi forrásokat.
A régiósítás megtörtént
A hazai adóhatóság régiósítása megtörtént, ám a folyamat még nem fejeződött be – nyilatkozta lapunknak mintegy három hónappal később Ambrus Attila, az akkor már hivatalosan is csak a megyei pénzügyi hivatal ügyvezető igazgatója, hiszen a regionális adóhatóság Brassóba költözött. Miközben a feladatokat továbbra is helyi szinten kell elvégezni, kilenc igazgatói állást szüntettek meg, maradt egy hivatalvezető és öt helyettes, további 64 alkalmazott kapott felmondólevelet, húsz alkalmazottat pedig a brassói központba helyeztek át – mondta akkor kérdésünkre Ambrus Attila, aki szerint, bár az adófizető állampolgár szemszögéből az átszervezés nem hoz sok újat, a kevesebb ember alacsonyabb hatékonyságot, nagyobb átfutási időt jelent az ügyintézésben.
Tehát az adóalanyok szempontjából elsősorban a cégek számára jelentett pluszmunkát, s mert később a közepes cégek is a brassói központ fennhatósága alá kerültek, az ügyintézés további vállalkozások számára vált nehézkesebbé, hiszen a nagy vállalatok már eleve a fővárosban adóztak. De legfőképp az információk elérhetősége lett nehezebb, a megyei ügyvezetők például közvetlenül nem szolgáltathattak adatokat (a sajtóval is csak „szűrt” információkat közölhettek, illetve központosították a hivatalos közlemények rendszerét is). Hivatalosan persze az adóbehajtás hatékonysága, na meg a korrupció visszaszorítása volt az indok, sőt, uniós követelményeket is emlegettek, ám könnyű volt felfedezni az átszervezés politikai indíttatását.
Hitel az átszervezéshez
Az átszervezés költségeiről nehéz pontos képet kapni. Az tény, hogy a regionális központokat egyenként több száz alkalmazottal bővítették, az ellenőrző hatóság Szeben központtal új, a központnak alárendelt intézménybe tömörült. Az informatikai rendszer kialakítására pedig a Világbank egy hetvenmillió eurós hitelvonalat nyitott. Ennek a pénznek az elköltését is évekig jótékony homály fedte. A módosítás parlamenti vitájával egy időben (ezt egyébként az RMDSZ-frakció kezdeményezte) a napokban a cursdeguvernare.ro honlap olyan információkat tett közzé, miszerint a pénzügyminiszter már tavaly novemberben visszamondta a hitelt, amiből addig mintegy 18 millió eurót hívtak le. A portál azt is tudni véli, hogy a pénz tanácsadásra ment el, a hatóság informatikai rendszerének konkrét fejlesztésére nem költöttek. És mivel a szerződést felmondják, az akkori megállapodások értelmében az elköltött pénzt kamatostól vissza is kell fizetni, és értelemszerűen a még le nem hívott keret is elvész.
Vissza a régihez
A törvénymódosítás jelenleg az államfő aláírására vár, így egy sor részlet még az érintettek számára is ismeretlen. Nyilvánosan a pénzügyminiszter a régi, megyei szerkezet visszaállítását helyezte kilátásba, a vámhivatalokat pedig ismét átszerveznék és a pénzügyminisztérium alá rendelnék. Mi több, a diplomatikus megfogalmazások mögött („a körülmények, a szemlélet megváltozása” teszi szükségessé az átszervezést) az is felsejlik, hogy egy központosított pénzügyi információs rendszer létrehozását tervezik, amely a Pénzügyi Információk Országos Központja nevet viselné.
Az élesben végrehajtott, közel hat éve zajló átszervezési kísérlet tehát gyakorlatilag csődöt mondott, az újabb át-, illetve visszaszervezés folyamatban van. A 41 megyei és fővárosi igazgatóság visszakaphatja hatásköreit, de az még nyitott kérdés, hogy személyzetbővítés is történik-e majd. Mint ahogy az oly sokszor emlegetett hatékonyság növelése is a jövő titka marad.
