A Bánffy-örökösök abban bíznak, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága rendezi a román állammal fennálló vagyonvitájukat. Erről Bánffy Farkas, Bánffy Dániel unokája nyilatkozott azt követően, hogy a Maros megyei erdőik után több Fehér megyei birtokukat is visszaperelte a román állam.
„Jelenleg a strasbourgi bíróságon vagyunk a Maros megyei tízezer hektár erdővel, és a nemzetközi eredmények alapján felújítjuk a Fehér megyei pereket is” – fogalmazott tegnap Bánffy Farkas. Hozzátette: a Fehér megyei perek egyértelműen bukaresti nyomásra indultak.
Ezeket ugyanazokra az okokra hivatkozva újították fel, mint a Maros megyeit. „A perújítási beadványokban még a vesszőhibák is ugyanott vannak, tehát egyértelmű, hogy központosított támadás folyik ellenünk” – jelentette ki az örökös, aki úgy véli: Maros megyében politikai és gazdasági kérdés is volt, hogy a román állam nem engedte meg a közel tízezer hektáros erdő visszaszolgáltatását. És miután ott a román állam sikerrel járt a restitúció megakadályozásában, „bután nézne ki”, ha a visszaszerzett más, apróbb birtokok megmaradnának a Bánffy-család tulajdonában – értelmezte a helyzetet Bánffy Farkas. „A családunk hozzá van szokva az ilyen támadásokhoz. Mi nem években, hanem évszázadokban gondolkozunk. A vagyon hol van, hol nincs, de előbb-utóbb újra lesz” – tette hozzá.
A Bánffy-leszármazottak tavaly közleményben fejezték ki csalódottságukat amiatt, hogy nem kaphatják vissza a Maros megyében államosított erdőiket. Amint akkor rávilágítottak: Bánffy Dániel vagyonát 1947–48-ban államosították, így az 1952-es ítélet kimondásakor már nem volt vagyon, amit elkobozhatott volna tőle a román állam. Azt is hozzátették, hogy a volt magyar mezőgazdasági miniszter ellen 1952-ben a kommunista koncepciós perben született elmarasztaló ítélet egy olyan ügyben, amelyben 1946-ban a kommunista befolyástól még független Kolozsvári Táblabíróság már jogerősen felmentő ítéletet mondott. Az örökösök szerint a perújítási kérelem bírósági befogadása is törvénytelen volt, hiszen erre a törvény csak akkor ad lehetőséget, ha olyan bizonyítékok kerülnek elő, amelyek a visszaszolgáltatás kinyilvánításakor nem voltak ismertek. Szerintük a Bánffy Dániel elleni 1952-es ítélet a visszaszolgáltatás kinyilvánításakor is ismert volt.
Báró Bánffy Dániel (1893–1955) erdélyi földbirtokos 1940-ben lett képviselő a magyar országgyűlésben az Erdélyi Párt színeiben. 1940–1944 között földművelésügyi miniszter volt a Teleki-, a Bárdossy- és végül a Kállay-kormányban. A német biztonsági szervek 1944 októberében elfogták, mert bekapcsolódott a „kiugrási kísérlet” előkészületeibe, a fogságból decemberben sikerült megszöknie. A kommunisták 1951-ben kitelepítették rózsadombi házából, 1952-ben pedig a bukaresti népbíróság távollétében nyolcévi kényszermunkára és vagyonelkobzásra ítélte.
