Először is tisztázzuk: egyes román pártok képviselői nem csak az RMDSZ-kongresszusokra magolnak be néhány szót magyarul. Sőt! Van, amikor nem csupán néhány szóval, hanem egész szövegekkel szólítják meg magyarul a magyarokat. Négyévente egyszer, mégpedig választások előtt, a román pártok egy része a magyarok által többségben vagy nagyobb számarányban lakott övezetekben hirtelen nyájassá, előzékennyé, messzemenően megértővé válik a magyar szavazókkal és gondjaikkal szemben. A minél több szavazathoz való jutás érdekében nagy jóindulatukat bizonyítandó (leginkább szórólapokon) anyanyelvükön, magyarul kérik a magyar szavazótól, hogy a jelöltjeikre voksoljon. Ez a nagy előzékenység és jóindulat azonban garantáltan elmúlik, már a szavazást követő nap reggelére. És mi nemcsak abban lehetünk biztosak, hogy a postaládánkban talált nyomtatványokon (például: villany-, gáz-, víz-, telefonszámla stb.) továbbra is kizárólag román nyelvű szöveget olvashatunk majd,  hanem abban is, hogy ugyanazoknak a román pártoknak a képviselői, amelyek a választási kampány idején magyarul szólítottak meg bennünket, a kampány elmúltával pontosan úgy a magyar nyelv szabadabb használata ellen agitálnak majd, mint azelőtt. Mert ezek a pártok – bár a magyar nyelvű szórólapjaikon ezt „elfelejtik” megemlíteni – sűrű ígérgetések közepette a választási kampányok ideje alatt egyebek között ahhoz is kérik magyarul a mi szavazatunkat, hogy majdani „választottainkként” a román nyelv privilegizált helyzetének fenntartásáért, illetve a magyar nyelv háttérbe szorításáért ügyködhessenek.

Azonban más olyan esetek is vannak, amikor a nemzetállami demokrácia és a csak román nyelven való beszélés közé máskor egyenlőségjelet tevő bősz hazafiak hajlandóak engedményeket tenni a magyarok és anyanyelvük irányában. Például, ha valamilyen alkalomból – bajbajutott személyeknek való gyűjtés, közcélra történő adakozás, mielőbbi adóbefizetés stb. – pénzt várnak tőlünk, azt rendszerint magyarul is a tudomásunkra hozzák. De esetenként különben magyarpártinak legkevésbé sem tekinthető médiatermékek is kifejezetten figyelmesek a magyarokkal szemben. Mint ismeretes, a román lapok a magyar személyek keresztnevét előszeretettel közlik románosított változatban. (Pl. Nagy István helyett Nagy Ştefan). Ám e szabály alól egyes lapok esetében a bűnügyi rovatban megjelenő magyar nevek kivételt képeznek. Egy európai uniós jogszabály értelmében tilos a médiában név szerint említeni és már eleve bűnözőnek beállítani olyan valakit, aki még csak gyanúsított, tehát később ártatlannak is bizonyulhat. Mielőtt ez a tiltás 2018 májusában Romániában is hatályba lépett, egyes hazai román lapok a lopással megvádolt magyarnak nem a más magyaroknak általában „kijáró” románosított változatban, hanem szépen magyarul közölték a nevét. (Pl.: nem Nagy Ştefan, hanem Nagy István). E gyakorlat az uniós tiltás hatására idehaza is megváltozott. Újabban a tolvajlással vádolt magyar családnevének ugyan csak a kezdőbetűjét közlik, a keresztnevét viszont továbbra is szépen magyarul kiírják. (Pl.: nem N. Ştefan, hanem N. István). Lehet találgatni, hogy a magyar etnikumhoz tartozás törvénytisztelő egyének esetében történő elhallgatásával, illetve bűnelkövetéssel vádoltak esetében való közzétételével milyen meg nem fogalmazott üzenetet akarnak közvetíteni a román olvasók felé…

Traian Băsescu már jó ideje bősz magyarellenes nyilatkozatokkal is igyekszik szavazatokat szerezni saját maga és pártja számára. Ez azonban nem mindig volt így. Sőt, még államelnökként egy időben magyar szavazatokat is igyekezett beszerezni magának. Az alábbi újsághír 2008-ból való: „Traian Băsescu államfő Székelyföldre látogatott, ahol egy vendéglőben így köszönt magyarul: Kívánok jó estét! Băsescu betartotta szavát, hiszen tavaly augusztusban azt mondta: legalább egy köszönési formulát megtanul majd magyarul következő székelyföldi látogatásáig.” Ezt az esetet annak idején szinte minden hazai médiatermék népszerűsítette, Romániában akkora szenzációnak számított, hogy az ország elnöke méltóztatott kiejteni a száján szám szerint három magyar szót.  

Egyik gyermekkori játszópajtásom, aki Finnországba nősült és már több évtizede él ott, legutóbbi hazalátogatása alkalmával – ami igaz, hogy nem tegnap, hanem még a migráció elkezdődése előtt történt – egyebek között svédül beszélő finn politikusokról számolt be nekem. Azt mondta, a finnországi állami televízió egyes csatornáján a híradó napi két alkalommal svéd nyelvű kiadással jelentkezik, és ebben az ország elnöke, a kormány tagjai – a finn anyanyelvű minisztereket is beleértve –, valamint a magas rangú közéleti személyiségek svédül beszélnek a választópolgárokhoz. Tolmács igénybevételét ilyenkor csak a kevésbé fontos személyek engedhetik meg maguknak, különben nem csupán a svédek, hanem sok finn szavazatát is elveszítenék.

Mit kifogásolnak a finnek abban, ha vezetőik nem beszélik a finnországi svéd kisebbség anyanyelvét (amely kisebbség Finnország lakosságának kb. a 6 százalékát teszi ki, akárcsak Romániában a magyar kisebbség)? Erre a kérdésemre Finnországba elszármazott gyerekkori játszópajtásom – akit bármi jobban érdekel, mint a politika – nem tudott válaszolni. Így hát szabad a gazda…

Boros Ernő