Négy óra előtt két perccel a Fehérvári induló csendült fel a hangszórókból, majd a marosvásárhelyi vártemplom és a csíksomlyói harangok jelezték, kezdetét vette a megemlékezés.

Szili Katalin üzenetét Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke olvasta fel. A miniszterelnöki megbízott üdvözölte, hogy az Európai Bíróság hatályon kívül helyezte a nemzeti kisebbségi régiókról szóló polgári kezdeményezés elutasítását. „Bebizonyosodott, hogy az Európai Bizottság sorozatos helytelen döntéseivel akadályozza az őshonos kisebbségek helyzetének rendezését. Egész Erdély és Székelyföld érdeke, hogy egy sikeres aláírásgyűjtéssel hívjuk fel az európai intézmények figyelmét az őshonos kisebbségekkel szembeni mulasztásaira és a hiányosságok pótlása érdekében cselekvésre késztessük” – állt az üzenetben.

Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára üzenetében a székely ügyek támogatásáról biztosította az egybegyűlteket, az ártatlanul elítélt Beke István pedig fogságából üzent a székelységnek.

Dabis Attilát, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottját a román állam tavaly kitiltotta, így a marosvásárhelyi megemlékezőkhöz csak videóüzeneten át tudott szólni. Mint mondotta, a kitűzött célról, az önrendelkezés megvalósításáról semmilyen körülmények között nem szabad lemondanunk, és közösségünknek folytatnia kell az elkezdett küzdelmet. „Ha nem hagyjuk magunkat, bebizonyosodik, célunk nem holmi lázálom, hanem bizonyosság” – mondotta.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke beszéde elején hangsúlyozta: „Azért vagyunk itt, hogy elmondjuk: Székelyföld autonómiájáról nem mondunk le. Azért vagyunk itt, hogy nyomatékot adjunk a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott polgári kezdeményezésnek, amely elhozta a székely jövőépítés első sikerét az Európai Unióban. Pert nyertünk a luxemburgi bíróságon, és reményeink szerint egy-két hónapon belül megkezdhetjük az aláírások összegyűjtését, hogy jogszabály szülessen a nemzeti régiók védelméről. A jó ügyeket arról lehet felismerni, hogy ha győzedelmeskednek, akkor nincsenek vesztesek. Ilyen a székelyek ügye is. Azok, akik március 7-én arról értesültek, hogy pert vesztettek az Európai Bíróságon, azaz az Európai Bizottság, Románia, Szlovákia jövendő partnereink. Velük együtt kell kidolgoznunk a nemzeti régiók védelmében egy jogszabályt, amelynek következtében Székelyföld is, Csallóköz is új gazdasági lendületet kaphat, de haszonélvezője lesz ennek Románia és Szlovákia, az Európai Bizottság pedig elmondhatja, hogy javította kohéziós politikáját egész Európa javára.”

Izsák Balázs arra kérte az egybegyűlteket, cáfolják meg a kételkedőket, hittel, tudással és akarattal tegyenek azért, hogy a korlátokat, az akadályokat lebontsuk, és Székelyföld autonómiája kedvezően alakulhasson.

Jose Mari Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt küldötte arról beszélt, hogy a magyarság az elmúlt évszázadokban megmutatta: törökökkel és osztrákokkal is kész megharcolni, ha szabadságáról van szó. Bár az Európai Unió a szabadság és az emberi jogok tiszteletét tűzte zászlójára, azért van mit tenni ilyen ügyekben manapság is, hiszen nem mindegyik nemzetállam érzi úgy, hogy kisebbségeit tisztelnie kellene. A székelyeknek azt üzente, a baszkok szolidárisak velünk, számíthatunk támogatásukra.

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, európai parlamenti képviselő az 1854. március 10-én a bitófán kivégzett székely vértanúk emlékét idézte fel, majd a sors furcsa fintorának nevezte, hogy a Makk-féle szervezkedés főhadiszállása abban a Bukarestben volt – Nagy József szabómester házában –, amely jelenkori szabadságharcunk és a székely önrendelkezés legfőbb ellensége és elnyomója. „És minő cinizmusa a korabeli Habsburg-hatalomnak, hogy a nagyszebeni haditörvényszék elítéltjeit a szabadsághoz hű székely nép megfélemlítése végett éppen székesfővárosába, Székely-Marosvásárhelyre hurcolta: hogy elrettentő példát statuáljanak, tetemre ide hívták eleinket. Távoli analógiának tűnik ugyan, de mégiscsak teljes mértékben ideillő, hogy ártatlanul börtönt szenvedő székely politikai foglyaink, Beke István és Szőcs Zoltán igaztalan elítélésével és meghurcolásával a Habsburgok helyébe lépett nacionalista-posztkommunista főhatalom szintén a megfélemlítés elrettentő erejét veti be jogaiért, szabadságáért és autonómiáért kiálló székely népünk és egész erdélyi magyarságunk ellen. Immár száz esztendeje ezt teszi velünk a mindenkori többségi román hatalom – ahelyett, hogy közös hazánk/országunk javára szövetségre lépne velünk. A németből lett Klaus Iohannis államelnök is rendre visszautasítja közeledésünket, a gyulafehérvári centenáriumát ünneplő román politikai osztály is »fesztív« magyarellenességben éli ki magát, nem akarva megérteni, hogy mi nem akarunk az elűzött és a kiárusított szászok és svábok sorsára jutni” – mondotta.

Az EMNT elnöke jó hírnek tartotta, hogy a luxembourgi Európai Bíróság hat év után végre felülbírálja az Európai Bizottság elutasító határozatát, és lehetővé teszi az SZNT nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezésének a bejegyzését; hogy a román legfelsőbb bíróság helyt adott Beke István és Szőcs Zoltán rendkívüli jogorvoslati kérelmének, s az igazságtalan és jogellenes ügy újratárgyalását elrendelte. Viszonylag jó hírként jellemezte azt, hogy  Ecaterina Andronescu tanügyminiszter kedden végre kész fogadni azt a küldöttséget, amely benyújtja a 15 ezer aláírással ellátott petíciót a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem eredeti formájában való helyreállítása érdekében. Elmarasztalóan szólt „az „RMDSZ urairól”, akik csak mímelik a tárgyalásokat a magyar orvosképzés ügyében, és az Európai Unióról, amely a CEU ügye miatt elítélte Orbán Viktor miniszterelnököt, „de a megsemmisülés határára jutott marosvásárhelyi magyar egyetemünk helyzetével nem foglalkozik”.

Tőkés László beszéde végén feladatként szabta meg: követeljük Beke István és Szőcs Zoltán felmentését és szabadon bocsátását, a tanügyi, a székely területi és a magyar kulturális autonómiát, a Partium különleges területi jogállását, a magyar orvostudományi és gyógyszerészeti egyetem maradéktalan helyreállítását. Az RMDSZ-től azt kérte, bontsa fel parlamenti együttműködési megállapodását, ha főbenjáró magyar ügyeinkben nem talál támogatást a kormánypártoknál.

A többezres tömeg jelszavakat skandálva vonult a prefektusi hivatalhoz, hogy a közfelkiáltással elfogadott petíciót átadják a kormány helyi képviselőinek. Este a Kultúrpalota nagytermében került sor idén a Sepsi OSK-nak és a Székely Légiónak ítélt Gábor Áron-díj átadására.

Az eseményt – az elmúlt évekhez hasonlóan – kiemelt figyelemmel követte a rendőrség és a csendőrség. Az orvosi egyetem környékén hatósági emberek tucatjai vonultak fel, szép számban akadtak civilben levő, fülükben hallgatóval sétáló „kékszemű” legények is, de tudtunkkal igazoltatáson kívül mást nem tettek; hasonlóról számoltak be lapunknak azok is, akik busszal érkeztek a székely fővárosba.