Hallani, sőt, olykor még olvasni is lehet műemlék avatásáról, pedig helyesen emlékművet kellett volna írni, mondani.
Az emlékmű: valakinek, valaminek az emlékét megörökítő építészeti vagy szobrászati alkotás. Ilyen például az emlékszobor, az emlékoszlop.
A műemlék viszont: értékes, régi műalkotás, főképp építmény, de lehet szobor is. Gyakran jelzőként használatos, az emlékmű szótól eltérően. Mondhatom például, hogy műemlék templom, műemlék kastély, de azt nem, hogy emlékmű kastély vagy templom.
A helység – helyiség helytelen felcserélésére sajnos a tömegtájékoztatás is szolgáltat példát. Az RTV magyar adásában hallottam, hogy „több intézménynek helységproblémája van”. Jobb lett volna az agyonemlegetett probléma helyett is mást mondani. Valahogy így: több intézmény helyiséghiánnyal küszködik. A helyiség szó épület falakkal elkülönített részét jelenti. Tehát például irodahelyiségre lenne szüksége annak az intézménynek és nem valamely településre, azaz helységre.
Egyelőre erről ennyit, azaz mégsem. Mert hallottam, hogy „csapatunk egyenlőre végzett”, rendben, döntetlen lett tehát az eredmény, de azt is, hogy „egyenlőre meleg idő várható”, ez viszont helytelen, és ezt is ajánlatos szóvá tenni, mert helyesen azt kellett volna mondani, hogy: egyelőre meleg idő várható.
Mit mond a Nyelvművelő kéziszótár? Az egyelőre „most és még egy ideig, jelenleg még” jelentésben használatos. Például: Egyelőre nem veszünk új ruhát. Az egyenlőre az egyenlő melléknév ragos (-re) alakja, ennek jelentése „egyenlő részekre”. Például: Egyenlő darabokra vágtuk fel az almás süteményt. És persze azt is jelentheti, hogy a mérkőzés döntetlenre végződött, egyenlőre áll a meccs.
Nem egy a hegy!
Zsigmond Győző