Március 8.
Heydte őrnagy csapatai elérték Dánost, mire csapataink a küszöbön álló támadásra számítva elfoglalták védelmi állásaikat. Puchner csapatai Hégent útbaejtve átvonultak a Segesvártól 11 kilométerre délre fekvő Apoldra.
Március 9.
A támadás elmaradása, valamint a felderítők jelentése ráébresztették Bemet, hogy Puchner megpróbálja bekeríteni állásait. Felismerve, hogy a Nagy-Küküllő völgyében nem állomásozik nagyobb létszámú ellenséges erő, úgy döntött, hogy nem várja be a támadást, hanem átveszi a kezdeményezést, és Nagyszeben ellen vonul. A magyar csapatok dél körül hagyták el Segesvárt, és estére megközelítették Medgyest.
Puchner Apoldon pihentette csapatait és megkezdte az előkészületeket a Segesvár elleni támadásra.
Március 10.
Bem csapatai bevonultak a császáriak által kiürített Medgyesre, majd folytatták előrenyomulásukat Nagyszeben felé.
Puchner csapatai bevonultak Segesvárra, amelyet a Székelykeresztúrra visszavonuló magyar helyőrség harc nélkül feladott.
Március 11.
Bem Szeléndeken keresztül folytatta az előrenyomulást, de délután, Nagycsűrnél a csatarendbe állt orosz és császári csapatokkal találta magát szembe. A kibontakozó harc során az ellenség a város külső védelmi vonalaihoz vonult vissza, azonban a jobb szárnyán átkaroló Bethlen Gergely alezredes által vezetett székely és a 11. zászlóalj, valamint vadászosztag támadása után kénytelen volt feladni állásait, kiüríteni Nagyszebent, és Talmács felé elvonulni. A magyar csapatok este fél tíz körül vonultak be a városba, ahol az ellenség nagy mennyiségű fegyvert, lőszert, 21 ágyút, valamint élelmiszert hagyott hátra.
Március 12.
Bem 200 ezer forint hadisarcot vetett ki, de ugyanakkor biztosította a szászok területi jogait, valamint tisztújítást és bűnbocsánatot hirdetett. Egyúttal pihentette és újraszervezte csapatait: a mintegy kétezer, korábban csak lándzsával felszerelt székelyt lőfegyverekkel láttatta el, valamint feltöltötte a 11. és a Máriásy-zászlóalj állományát.
A Segesváron maradt császári csapatok megkezdik az átvonulást az Olt völgyébe.
Március 13.
Bem csapatai Nagyszeben és Sellenberk között ütöttek tábort, miközben az előőrsök Veszténynél szemmel tartották az oroszokat.
Puchner csapatai Nagyszebentől mintegy 20 kilométerre délkeletre, Fenyőfalva körül gyülekeztek.
Engelhardt tábornok levélben segítséget kért a császári főparancsnoktól a brassói csapatait fenyegető „tízezernyi székely” ellen.
Március 14.
A Nagyszeben elestének hírére megbetegedett Puchner Kalliany tábornoknak adta át a parancsnokságot és kíséretével a Vöröstoronyi-szoroson keresztül Havasalföldre távozott. Engelhardt levelének átvétele után a császári csapatok megkezdték visszavonulásukat Brassó felé.
